szauna szauna szauna

Szauna és egészség

szaunaMeg lehet-e fázni szaunázás közben? Lehet-e fogyni a szaunázástól? Szabad-e terhesség alatt szaunázni? Szaunázhatnak-e asztmások? Hogyan reagál a vérnyomás a szaunázásra? Szabad-e vesebetegeknek szaunázniuk? Miért nem kapunk szaunázás közben hogutát? - Ilyen és sok ehhez hasonló fontos kérdésre válaszol az Einhell Hungaria Kft. tájékoztató anyaga, melyet mindenképpen érdemes átlapoznia, ha érdeklik a szaunázás egészséggel kapcsolatos vonatkozásai.


Kattintson ide, ha a cikket tartalomjegyzékkel, felosztva szeretné látni! (olvasáshoz ideális)

Előszó

Sokan vannak azok, akik járatlanságuk miatt bizalmatlanok a szaunázással szemben és óvakodnak tőle. Sajnos az előítéleteket csak megerősítik a nem kellően átgondolt publikációk. Némely szerző a szaunát igazságtalanul „gyógyászati szempontból szakszerűtlen eljárásnak” ítéli és hatásairól inkább misztifikálóan ír, mint lélektani jelentőséggel bíróként. Azt javasolják, hogy változtassanak az orosz-római fürdő használatán, anélkül, hogy átgondolnák, hogy ez a fürdőzési forma azért nem tudott széles körben elterjedni, mert túlságosan is megterheli a szervezetet.

Ezért azon fáradoztunk és tesszük ezt most is, hogy a szaunáról és a szauna használatáról röviden bemutassuk mindazt, ami bizonyossággal tudható róla. Az alkalmazásáról szóló ajánlások hosszú évtizedek tapasztalatain alapulnak, amelyeket a rendkívül nagy számú szaunaélvezőtől tudtunk meg. Közöttük számtalan páciens van abból az orvosi gyakorlatból, amely dogmatikus elvek nélkül részesíti előnyben a természetes eszközöket, ahol azok használhatók. Értékeltük a kísérleti tapasztalatokat, pl. a szaunamester-képző tanfolyamokon gyűjtötteket. Az általunk figyelemmel kísért tanfolyamokon 1950 óta mintegy 5000 szaunamestert képeztek ki.

Minden szakember egyetért abban, hogy semmi esetre sincs szükség a nem a szaunafürdőzéshez tartozó terhelési tényezők bevezetésére ahhoz, hogy megtapasztalhassuk a szauna hasznosságát és előnyeit.

A cikket az Einhell Hungaria Kft. biztosította (www.weka.hu).

Mi a szauna?

Az idegenül, mégis jól csengő szó, a szauna finn eredetű. Olyan fürdőzési forma elnevezése, amely Finnországban évszázadok óta széles körben ismert: a számtalan tó, folyó partján, a keleti-tengeri öblök partvidéken mindenütt láthatók kis fürdőházak, amelyekről meglepő dolgokat állítanak.

Amikor ez a fürdő Németországban és más országokban is ismertté vált, vele együtt a szauna elnevezést is átvették. A hétköznapi nyelvben így mondják: „szaunázik” (azaz szaunafürdőt vesz), „szaunába megy” (azaz szaunafürdőbe), vagy „szaunát vásárol”. Az utóbbi kifejezés alatt azt értjük, hogy valaki vásárol egy fából készült szaunakabint, amely ennek a fürdőzési formának a sajátosságát képezi.

A fától nem égeti meg magát az ember, és így megengedhető, hogy a szokatlanul magas, a szaunára jellemző 60-100 oC-os hőmérsékleten is fát használjanak. Eközben a levegőnek kellő szárazságúnak kell maradnia, hogy a szaunázás közben bőségesen keletkező izzadság folyamatosan elpárologhasson. A párolgás hűt és ez a hűtés nem engedi, hogy túlforrósodjon a bőr. Ha „ráöntéssel” megszakítjuk a hűtést, az átmenetileg plusz hőingert jelent.

A test felhevüléséhez második szakaszként csatlakozik a szándékolt lehűtés. A tüdő leggyorsabban a külső levegőn hűl le (kültéri légfürdő), a bőr elsősorban a hideg víztől, néha a hótól. Tehát a szauna valójában egy váltófürdő. Felhevülés a forró-száraz levegőn a szaunakabinban és az azt ismétlődően követő lehűlés a külső levegőn és a hideg vízben. A frissítő hűtő szakasz a testre gyakorolt hatása miatt nem kevésbé fontos a szervezetnek, mint a lazító, nyugtató meleg.

A felhevülés/izzadás és a tudatos hűtés egymást ismétlődően követő ingerfolyamatát gyakran nevezik „szaunamenetnek”. Ezt legalább egyszer érdemes megismételni. A gyakorlott szaunázók három szaunamenetet is végeznek, amely - kellő nyugalomban végigélvezve - , akár másfél-két órán át is eltarthat.

Szauna-és gőzfürdő

A közfürdők szaunáira jellemző gőzfürdő orosz eredetű („banja”). A levegő a gőzfürdőben olyan páradús, hogy azonnal újból lebegő vízcseppekké alakulnak át (=forró köd). Ezek csak kb. 45 oC-osak, mert a magasabb hőmérséklet ilyen nedvesség mellet már nem volna elviselhető. Igaz, hogy a gőzfürdőben tartózkodó személy izzad, azonban nem hűti le az izzadság párolgása. Így a tartózkodási idő, amely alatt felforrósodunk, hasonló, mint a szaunában, kb. 10-15 perc. Ha gőzkamráról váltunk a hűtésre, először a légfürdőbe kell menni és utána következik a hideg vizű fürdő. Az orosz gőzfürdő kombinálása a meleg és a forró levegőjű helységekkel és meleg vizes medencével, ahogy az ókori rómaiaktól ez fennmaradt, - ezt nevezik orosz-római gőzfürdőnek. Nálunk kb. 100 éve ismert a fürdőzésnek ez a módja, és tudni kell róla, hogy a szervezet számára nagyon megterhelő és tulajdonképpen nem nevezhető korszerűnek, hiszen mindenütt elérhető a szauna.

A gőzfürdő és a szauna gyökerei azonosak, ami a „kőizzasztó fürdőt” illeti. Ha a hőmérséklet a kövek lehűlésével csökkent, kevés vizet permeteztek a kövekre, amely azt azonnal elpárologtatta. Így folytatódhatott az izzadás és azt érték el, hogy rövid idő alatt felforrósodott a test és sok vizet volt képes elpárologtatni. A szükséges idő többnyire negyed órát sem tett ki, ami olyan rövid, hogy ez alatt az idő alatt a szív és a vérkeringés még nem kaphatott komoly terhelést. A szaunának és az orosz „banja”-nak ez az előnye olyan nagy, hogy mindkettő igazi népfürdővé fejlődött, ahol nagyon idős és gyakran már nem egészen egészséges emberek is fürdenek. Arra is kell gondolni, hogyha a szaunában a magasabb padokra ülnek, az „inkább intenzíven, de rövidebb időre tegyék” szabálya érvényesül. Ezért nem kell túl sokáig időzni a legalsó padon, amelyet inkább fellépő padnak neveznek.

Milyen régi a szauna?

A szauna az emberek ősrégi szokásai közé tartozik: fürdőzési forma, olyan helyiségben, amelyben köveket fatűzzel hevítenek magas hőmérsékletűre, utána pedig vizet permeteznek rá (a víz elpárolog, szétporlik, v.ö. a német „szoba - Stube” szó eredetével). Az ember első tapasztalataihoz tartozik, hogy a meleg jót tesz a szervezetnek és segíti a gyógyulást. A nyelvkutatások szerint a „fürdés” szó jelentése összefügg a „sütés” szóval, amelynek eredeti jelentése „melegítés”.
Abban a helyiségben, amelyet hőtároló kövekkel forrón tartanak, izzadni kezd a test. Ezért nevezte MEHL professzor (6) a fürdőt kőizzasztó fürdőnek, és a szokások és a költészet hagyományaiból bizonyította, hogy milyen jelentős volt már a korábbi korokban is, és milyen széles volt az elterjedtsége az ókori világban és Amerika őslakói körében.

Közép-Európában és különösen a német nyelvű területeken mindenütt megtalálható volt ez a fürdő, amelyet „fürdőhelyiségnek” neveztek. Kétségtelenül Finnország és Oroszország bizonyos területeinek kivételével a középkor vége felé kihalt a közfürdőzés szokása. Az elmúlt századfordulón már csak szórványosan volt megtalálható az alpesi országok hegyi parasztjainál, néha a fürdőzés és a pihenés kettős szokásának összekötésével (pl. gyümölcsök, len: lenfürdők).

Tehát ténylegesen újdonságot jelentett, amikor a II. világháború vége után, különösen az egykori katonák, akik megismerték Finnországban a szaunát és megtanulták értékelni is azt, az elpusztult német városokban kezdtek el ilyen jellegű fürdőket létesíteni. Az 1936-os berlini olimpia alkalmából a résztvevő sportolóknak építettek is szaunát. Némelyek ekkor találkoztak a fürdőzésnek ezzel a formájával először, azonban ekkor még mindig nem tudott elterjedni.

Mennyi szauna létezik?

A szauna elterjedésének élén változatlanul szülőhazája áll, ahol több mint 1,4 millió szaunafürdő található, azonban közülük csak kevés a közfürdő jellegű.

A szauna használata Finnországban általánosan elterjedt, eltekintve néhány területétől, amelynek svéd nyelvű a lakossága - Rantasalu professzor beszámolója szerint. A számítások szerint Finnországban 3,5-4 millió ember élvezi rendszeresen a szaunafürdőzés örömeit.

A szomszédos Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, ezen kívül Norvégiában és Svédországban is, ahol Talve professzor szerint a szauna korábban a Finnországgal határos területek kivételével egyáltalán nem volt elterjedt, hasonlóképpen növekszik a szaunák száma, mint nálunk. Lassabban, ugyanakkor folyamatosan fejlődik a fürdőzésnek ez a formája Európa többi országában is, Dél-Afrikában, Ausztráliában, Új-Zélandon, Japánban és Dél-Amerika szinte minden országában.

Néha a szauna a többi fürdőzési szokást is felváltja. Úgy tűnik hogy Japánban a szauna átveszi a „japán fürdő (furo)” szerepét, amely egy szokatlanul forró vizű fürdő. Különösen érdekesek az oroszországi szaunavizsgálatok, ahol széles körben elterjedt a gőzfürdő („banja”). Az utóbbi években ezt is egyre inkább felváltja a klinikákon és a gyógyüdülő helyeken a szauna.

Mit kívánunk elérni a szaunafürdőzéssel?

A szaunázás szokásának ilyen gyors elterjedése az utóbbi években valóban meglepő. Mi lehet az oka annak, hogy egy olyan korszakban, amelyet a technikai haladás jellemez és amelyben az igények világszerte növekednek, hogy egy ilyen egyszerű dolog, mint a szaunafürdő, ekkora érdeklődést kelt?

A válasz korunk emberének valódi igényeiben rejlik; a szauna valódi szükségletet fedez. Igazi testi-lelki pihenést nyújt az ember testének-lelkének, javul a hangulata, növekszik a teljesítőképessége, segíti a megtisztulást és a test belső méregtelenítését. Kiegyenlítést jelent a kedvezőtlen életformák mellett a testi funkciók észrevehető javulásával, különösen ami a szívet és a vérkeringést illeti (2).

1970-ben, 1979-ben és 1994-ben kérdeztünk meg szaunalátogatókat és több mint 10 000 személy válaszát értékeltük ki minden alkalommal. A megkérdezettek 76 %-a első helyen nevezte meg a szaunafürdőzés céljaként a „relaxálást és a pihenést”, 78 %-uk tette hozzá az „edzést” és 17 %-uk jelentette ki, hogy a „fittség és a teljesítőképesség fokozása” a szaunázás elsődleges célja. A nők 33 %-a hangsúlyozta a bőrápolást és a jobb kinézetet, mint célt.

Emellett 21 % nevezte a „test megtisztulását” és 6 % a „fogyást” és a karcsúnak maradást, mint célt. Csak 13 % nevezte meg, mint okot, a betegségek kezelését. A szúrópróbaszerű vizsgálatok azt mutatták, hogy sok látogató azért kezdett el szaunába járni, hogy védekezzen az időről-időre visszatérő megbetegedésekkel szemben.

A fiatalokat, akik kevésbé tartják szem előtt a szaunázás egészségügyi hasznát, a szaunafürdőzést, mint kellemes élményt vonzza. Sportolás utáni pihenésre szolgál, az ember élvezi a testápolás örömeit, a társasági együttlétet és hozzátartoznak természetesen a test edzésének előnyei is.

Mi tartozik a szaunához?

A finneknek könnyű megválaszolni a kérdést: egy kis fakunyhó, amelyben jó magasan van a pad, aztán kályha, és az egész többnyire egy tó partján, vagy egy tengeröbölben legyen. A kunyhóban forró a levegő, a felforrósítási utáni a lehűtést a külső levegő biztosítja (különösen a tüdő számára fontos) és a hidegvíz.

Vidéken a kályhát többnyire fával fűtik, a füstöt vagy kéményen keresztül vezetik el, vagy eloszlik a helyiségben és a fal repedésein keresztül és a nyitott ajtón keresztül húzódik ki (füstszauna).

A fakunyhó általában 15-20 cm szélességű gerendákból épül, deszkafalakból készítik, így jó hőszigetelő réteget kap. Korábban a fürdőkunyhó csak egy forró levegőjű helyiségből állt, manapság azonban építenek hozzá külön mosdót és öltözőkamrát, valamint egy olyan helyiséget, amelyben a fürdés után tartózkodhatnak. A lehűlés a szabad levegőn történik. A szauna előtt leülnek a friss levegőn egy padra, megfürdenek a tó vagy a tenger vízében, vagy pedig hóval dörzsölik le a bőrüket.

Sok finn a tóparti szaunát váltófürdőzésre használja, ahogy ez nálunk is szokás. Kétségtelenül a másik szokás, amely szerint hosszabb időt szánnak a felhevülésre és az izzadásra - miközben egy ing van az emberen és a lakóhelyiségben ül - egy-két órán át hagyja lecsengeni az izzadást - így ír erről a finn szerző, Aleksis Kivi regényében a „Hét testvér” címűben. Ez azzal függ össze, hogy a finn városlakó kis fakabint (kb. 1,5 m2) épít magának a lakásába fürdőkád helyett, hogy ott izzadjon.

Nálunk a szauna több helyiségből és teraszból áll (ill. erkélyből, kert és udvarrészből) amely tulajdonképpen így már szabadtéri fürdőnek tekinthető. A családok kis szaunájában a vizes helyiségben melegvizű zuhany is van a tisztálkodási fürdéshez és hideg vizes berendezés is (többszörös zuhany, vízforgató pezsgőfürdő). Ha kis medence is található itt, az kivételnek számít, azonban az alacsony, lábmelegítő fürdő (10 cm mély vízzel), ahol megfelelő számú fürdőző számára van kialakított ülőhely a lehűlés alatti tartózkodásra, alapvető követelmény.

A szaunába, amely az uszoda mellett kerül létesítésre, a fűtött medencevíz csak hűtésre alkalmas, ha nem melegebb 22 oC-nál. A szaunában nem szabad és lehet sportolásszerűen úszni.

A teljesen, vagy részben nyilvános szaunák esetén megkülönböztetünk előtisztálkodást és hűtést, és a kézi zuhanyzást átteszik egy külön előtisztálkodó helyiségbe (amely mindig meleg, nedves levegőjű és a szellőzése külön biztosított). Az egészet kiegészítjük egy pihenő és többnyire egy masszázs helyiséggel is. A szervezési terv (1.ábra) mutatja a helyiségek méretarányait és elrendezését.

Néha nők és férfiak által egyaránt használt részeket létesítenek, vagy pedig nemek szerint alakítják ki ezeket, külön-külön és közös fürdési időket jelölnek ki. A közfürdők többsége napjainkban azonban általános közösségi fürdésre kínál lehetőséget. Néha fenntartanak egy-egy napot külön a hölgyek számára.

Milyen jellegzetességei vannak a szaunahelyiségnek?

A szauna tulajdonképpen a fő része annak a létesítménynek, amelynek meghatározó ismérve a szaunázás, mint fürdési forma. Szakmai okokból Finnországban és nálunk is mindenütt a szauna burkolata fából készül, benne egymás fölött 2-3 padsort helyeznek el. A legfelső sor egy méterre van a plafontól. A padok lécekből készülnek és a lécek közötti réseken át távozik el a szaunázó testéről a lehűlt, „rossz” levegő a padló irányába.

Megfelelő szellőzés esetén a helyiség alsó részéből távozik az elhasznált levegő. Friss levegő kívülről kerül a kabinba, mégpedig közvetlenül a kályhába, ahol 100 oC fölé melegszik és a mennyezet irányába felemelkedik.

Annak érdekében, hogy ez a szellőzés szempontjából fontos folyamat zavartalan legyen, használjon a szaunázó olyan törölközőt, amelyre ráülhet és amely beszívja az izzadságot. Ennek az az értelme, hogy az izzadság ne szívódjon be a pad faanyagába, azonban nem szabad lefedni nagy fürdőlepedőkkel a pad teljes ülőfelületét.

Napjainkban a legtöbb szaunában elektromos kályha van. Néhány létesítményben, különösen a nagy méretűekben olajjal vagy gázzal fűtik a kályhát, amelyben mindig megfelelő mennyiségű követ tartanak (kőzeteket, pl. gránitot, dioritot, gabbrót, peridolitot). A kövekre permetezett víz hirtelen elpárolog (= ”gőzlöket”, finnül löyly, amely annyit jelent, mint a „parázs lehelete”).

A szauna építésére kanadai hemlock-fenyőt és északi lucfenyőt (erdeifenyő gyantája túl kemény) használnak, a padok léceit afrikai abachiból vagy hazai nyárfából készítik.

A szauna klímafeltételei alatt a levegő hőmérsékletét és korlátozott páratartalmát (nedvesség) értjük, továbbá a plafon, a falak és a padok fafelületének a hőmérsékletét. A plafonból és a falakból hő sugárzik a szaunázó ember testébe (hősugárzás), amelyet a padok vezetnek el (hőelvezetés). A mérendő értékeket az 1. táblázat mutatja.

1. táblázat

Szaunakabin klímafeltételei (példa 3 lépcsőben elhelyezett padsorral)

 

Magasság

Hőmérséklet

Relatív páratartalom

Plafon
3. pad:
2. pad:
1. pad:
Padló

235 cm
150 cm
135 cm
90 cm
45 cm
0 cm

100 oC
80 oC
70 oC
60 oC

40 oC

2-5 %
3-10 %
5-15 %
8-23 %

(10-30 g/m3-nek felel meg)

A relatív nedvességtartalom különböző étékei a hőmérséklettel növekvő telítettségi értékekre vezethetők vissza, amelyekkel a levegő víztartalma arányban áll. Tehát a légnedvességmérőt, amely a relatív nedvességtartalmat mutatja százalékos értékben kifejezve, mindig figyelni kell és lehetőleg meghatározni, hogy milyen hőmérsékleten mérje az értéket, tehát a szaunán belül milyen magasan van elhelyezve.

Annak érdekében, hogy a fafelületek sugárzó hőmérséklete a fürdés kezdetekor elérje a kellő hőfokot, megfelelő időben el kell kezdeni a szauna fűtését. 30-60 perccel tovább tart a fa megfelelő felforrósodása, mint a levegő felfűtése 100 oC-ra. Így a külső hőmérséklettől függően 90-150 percet kell számítani a felfűtésre, amíg a szauna „készen” lesz vagy „éretté” válik. Máskülönben túlságosan hosszúra fog nyúlni az izzadási idő.

Hogyan szaunázzunk?

A szaunafürdőzés azt jelenti, hogy a testet egymás után ismétlődően, többnyire kétszer vagy háromszor, váltakozva felhevítjük és lehűtjük. Azt javasolják, hogy kettő vagy három szaunamenetet végezzünk. A második ábra ennek lefolyását mutatja.

2. ábra: A szaunafürdőzés menete

Előkészületek

1. Levetkőzés
2. WC-használat
3. Tisztálkodási zuhanyozás (törölközés)

= egy „szaunamenet”
2. szaunamenet
szükség esetén 3. szaunamenet

Szükség esetén lábmelegítő fürdő
4. Szauna      8-12 perc
Alkalmanként 12 perc vagy több
Szükség esetén rövid, hideg lemosakodás
5. Légfürdő (lélegzés!)
6. Hideg víz használata
Lelocsolás, adott esetben merülőfürdés
7. Lábmelegítő fürdő (ülve)

A végén

Szükség esetén ágynyugalom
8. Felöltözködés (15 perc)

Annak érdekében, hogy a hősugárzás, amely a plafon és a falak száraz felületeiről ill. a kályhától indul ki, akadály nélkül elérje a bőrt, meztelenül fürdünk. A fürdőruha nem engedné, hogy az izzadság távozzon a testfelületről, ez pedig ingerelné a bőrt és bizonyos körülmények között ekcémát is okozhat. Ezen kívül megakadályozná, hogy a bőr felszínéről szabadon elpárologjon a víz.

Nálunk bevált szokás, hogy szaunázás előtt és toaletthasználat után tisztasági fürdőt vesznek. A nyilvános fürdőkben előírás a szauna használata előtti tisztálkodás (éppúgy mint az uszodában). Ebből a célból külön tisztálkodó helyiséget létesítenek. Zuhanyozás után következik a szárítkozás, mert a száraz bőr hamarabb izzadni kezd a melegben.

A szaunázás előnyben részesítése más izzasztó fürdőzési formákkal szemben az idő rövidségén múlik, amely alatt a kívánt hatást elérik. Ez főként az ellazulás, a túlmelegedés és a kiáztatás.

A néhány perc után mért hőterhelési tényező olyan rövid, hogy elkerülhető a szív és a keringés említésre méltó igénybevétele. Ezért a kellően felfűtött szaunahelyiségben nem a legalsó padon érdemes tartózkodni, hanem a középső vagy a felső részen.

Érdemes lefeküdni, vagy laza testtartásban ülni, lehetőleg felhúzott lábakkal, hogy a lábak is a pad szintjére jellemző hőmérsékleten legyenek.

Meddig tartózkodjunk a forróságban? A „felfűtési szakasz” határát akkor érjük el, ha kellően kimelegedtünk és érezzük a hűtés szükségét. Tehát nem kell megvárni, amíg „kellően megizzadunk”.
Sok kezdő szaunázónak először gyakorolnia kell. A gyakorláshoz 6-8 szaunázás szükséges. Megfelelő felmelegedés esetén a bőr hőmérséklete elérheti a 39-40 oC fokot is, néha még ennél is magasabbat. A test belső hőmérséklete ekkor 38-38,5 oC fok.

Azt az érzést, hogy „elég a melegből és alig várom a hideg vizet”, nem mindig ugyanannyi idő elteltével tapasztaljuk meg. Vannak különbségek aszerint, hogy hogyan vagyunk „megtervezve” és mennyire stimulált a vegetatív idegrendszerünk. Ezért általában 8-12 perc tartózkodási időtartamról beszélhetünk, amely azonban legfeljebb 15 percet érhet el.

A forró helyiség elhagyása előtt üljünk fel („mint a széken”), hogy a vérkeringés újra alkalmazkodjon a függőleges testtartáshoz. Ha túl hirtelen egyenesedünk ki, vagy felugrunk a padról, megtörténhet, hogy a vér „eldugul”, szédülésérzés tapasztalható, amely akár ájulásig is fokozódhat. Ezért nyugodt mozdulatokkal keljünk fel a padról és mielőbb menjünk a szabad levegőre, ugyanis ebben a szakaszban sürgősen oxigénre van szükségünk, amelyhez akkor tudunk gyorsan hozzájutni, ha a légutak lehűlnek.

A légfürdőnél két dolog fontos: az egyik az erőteljes kilégzés (nyugodt belégzés) és a „fel-alá járkálás”. Néhány perc elteltével, még mielőtt dideregnénk, használjunk hideg vizet. A hideg víz ugyanis lemossa a bőrről az izzadságot, lehűti és úgy hat, mint egy erőteljes hideg inger. Ez mindig a szívtől távolabb kezdődjön (lábfej, láb, kéz, kar, törzs) és a szív felé közeledjen. A legkönnyebben a zuhanyrózsa használatával valósítható meg. Akinek szabad és szeretné is, zuhanyozás után belemártózhat a hideg vizű medencébe.

A hideg víz használata fürdőinkben többnyire nem a szabad levegőn jellemző, hanem az erre a célra kialakított hideg vizes helyiségben, amelyet „hűtőhelyiségnek” is neveznek. A locsoló és a merülő medencék mellett a hideg vizes helyiséghez tartozik egy olyan rész is, ahol lábmelegítő fürdő vehető és lehetőség van a leülésre is.

Minden egyes hideg vizes mosdás szűkíti a bőr vérereit és meleg lábfürdővel gyorsítható az erek ismételt kitágulása (reflex-szerű = idegi úton gyorsan kiváltható). 3-5 percet érdemes így eltölteni: ülve, a lábak melegítésével. Hamarosan kellemes meleg érzet tapasztalható a hátban, közben, ha még nem hűltünk le kellően, a test belsejéből a meleg a bőrig jut, ami erős melegérzetként nyilvánul meg. Ekkor érdemes ismételten hideg vízben lemosdani - legyen az akár zuhanyozás, vagy megmártózás a hideg vizű medencében. Az ezt követő lábmelegítő fürdő hozzásegít ahhoz, hogy a vérerek az egész bőrfelületen ismét gyorsan kitáguljanak. Ez az ismételt „véredény-játék” mindenki számára hasznos és sokak számára a vérerek szükséges edzése.

A kezdő szaunázók csak egyszer ismétlik meg a szaunamenetet, azaz a felhevülés és a lehűtés folyamatát, a gyakorlott szaunázók ezen kívül még kétszer. Háromnál több szaunamenet nem használ jobban, ellenben többnyire nagyon kimerítő. Különösen fontos az utolsó szaunamenetben a megfelelő lehűtés, hogy elkerüljük felöltözött állapotban a további izzadást, ennek következménye ugyanis megfázás lehet a hazafelé úton.

Azok, akik az orosz-római fürdőről váltanak át a szaunára, meglepődve tapasztalják, hogy nem éreznek kimerültséget a szaunázás után, nem érzik magukat álmosnak vagy fáradtnak. A célzott lehűtés - normál hosszúságú hőbehatást követően - érezhető felfrissülést eredményez.

A szaunázók csupán kis része folytatja a fürdőzést pihenéssel. A szaunafürdőzés után rövid idő elteltével érezhető fáradt állapot a szervezet „természetes” reakciója (a pihenőideg „vagus”-ának élénkülése). Ezért ezt a reakciót érdemes megbecsülni, mert különlegesen kellemes éjszakai pihenés lesz az eredménye. Aki csak a szaunázást követő néhány óra múlva érzi a fáradtságot, annak érdemes a déli, vagy a kora délutáni órákban szaunáznia.

Mit tegyünk, ha nem tudunk izzadni?

Az izzadás képessége fontos előfeltétele annak, hogy a szervezet bármilyen hőbehatás ellen képes legyen védekezni. Azok az emberek, akiknek nincsenek izzadság mirigyeik, olyan ritkák, hogy inkább azokra az esetekre kell gondolnunk, amikor a meglévő (2-3 millió) izzadságmirigy nem kellően „edzett”. Az erős izzadáshoz a bőr és az irha vérereinek jó reakciója fontos előfeltétel. Mint tudjuk, sok embernél az erek működése, különösen a nikotin hatása következtében, nem megfelelő, ami időnként a bőr színén is meglátszik.

Érdekes az a megfigyelés, hogy a szaunahasználat során növekszik az az izzadság mennyiség, amely a szaunázás közben keletkezik. Ha ráteszünk a bőrre egy preparált papírlapot, kimutatható, hogy a szaunában való izzadás azonnal megkezdődik, miután beléptünk a kabinba. Igaz, az első izzadság annyira tökéletesen elpárolog, hogy általában ezt észre sem lehet venni. A teljes izzadság mennyiség súlyméréssel állapítható meg, már száraz bőrrel, szaunázás után.

Ha a kezdő szaunázó eleinte csak kicsit izzad, azt tanácsoljuk, hogy szaunába lépés előtt lehetőleg vegyen meleg lábfürdőt, mert ez segíti a vérerek kitágulását a teljes bőrfelületen. Fokozódik a hatás, ha száraz kefével addig dörzsöljük a bőrt, amíg enyhén kipirul.

A szaunában mindenképpen kerüljük a bőr kefével történő dörzsölését (más izomtevékenységet éppúgy ne végezzünk), nem utolsó sorban azért, mert ezzel zavarjuk a velünk együtt szaunázókat. Egyébként a kezdő szaunázó legyen türelemmel: a tapasztalatok azt mutatják: „az izzadás a gyakorlat során amúgy is megindul”.

Mit jelent a ráöntés?

Általában a szaunakabinban zajló folyamatos és kellő légcsere biztosítja, hogy a légnedvesség megfelelően alacsony szinten maradjon. Így tud elpárologni a víz az izzadságból. Majd erős ingerhatásnak érezhető, ha ez a párolgás, tehát a lehűlés hirtelen megszakad. Ez akkor fordul elő, ha vizet öntenek vagy locsolnak a forró kövekre a szaunakályhában. A láthatatlan gőzfelhő a plafon irányába emelkedik szétáramlik és a helyiségben. Ha az így megnedvesített levegő („gőzlöket”) eléri a szaunázó bőrét, lecsapódik a bőrön a vízgőz, ezáltal tovább hevül a bőr. A szaunázó látja a bőrén lévő sok vízcseppet és azt is észreveszi, hogy az ezt követő plusz hőinger hatás erősebb tevékenységre ösztönzi az izzadságmirigyeket.

A legtöbb szaunázó örül a ráöntésnek, ugyanis ezt tekinti a hőbehatás egyik csúcspontjának. Az érzékeny emberek hagyják ezt ki, ugyanis a ráöntés nélküli szaunafürdőzés is teljesen hatékony. A szaunát jól ismerők visszautasítják azt a helyenként tapasztalható tévedést, hogy 10-15 g/m3 helyett a helyiségben 3-4 liter vizet öntenek a kövekre fokozatosan úgy, hogy a szaunát azt követően teljesen egészében ki kell szellőztetni.

A finnek úgy öntik vagy locsolják a kövekre a vizet, hogy előtte a vízben nyírfavesszőt áztatnak. A nyírfalevél olaja friss illatot áraszt. Nálunk néhány csepp szaunaillatosító illóolajat (lucfenyő-tűlevél, törpefenyő vagy hasonló) használnak. Ezek koncentrált, éghető anyagok és csak vízben hígítva alkalmazhatók. Egészségügyi okokból el kell utasítani azt a szokást, hogy alkoholt tesznek a felöntő vízbe.

Milyen gyakran szaunázzunk?

A legtöbb hazai szaunakedvelő hetente egyszer szaunázik. Jóval kevesebben vannak azok, akik kétszer, többnyire a hét ugyanazon napján. A szaunafürdőzés hatása kb. egy héten át tart ki, pl. a vérerek jobb reakciója a lehűlésre. Ha rendszeresen, hetente szaunázunk, az nagyon erős védelmet jelent nátha, megfázás, influenza ellen. A szaunázás ezzel egyidejűleg jó stresszellenes „edzés” is, mert a szervezet irányító szerveinek áthangolása és stimulálása kb. egy héten át tart ki. Összességében véve a heti szaunafürdőzési ritmus összhangban van a szervezet többi folyamatával, amelyek ugyancsak ritmikusan zajlanak.

Szaunafürdőzés esetén kétszer-háromszor ismételjük a felhevülés-lehűtés folyamatát. Kezdő szaunázóknak elegendő a kétszeri menet. Csak arra kell figyelni, hogy megfelelő legyen a felhevülés és a lehűtés. Nem elegendő, ha 5 percet ülnek a szaunakabin legalsó padján. 8 perc alatt, a középső padon ülve - 8 perc teljesen veszélytelen, ha nyugalomban töltjük el ezt az időt - így nem következik be az a túlmelegedés, amelyre az ereket tágító és felfrissítő hideg ingerhez van szükségünk.

Milyen gyakran szabad szaunázni? Időnként napi szaunázást írnak elő a pácienseknek (egyszeri alkaolmmal forró/hideg). A sportolóknak, kondíciójuk érdekében, hetente kétszer érdemes szaunázni. Néhány szaunamester, vagy masszőr amellett teszi le a voksát, hogy minden munkanapon érdemes végigcsinálni egy-egy szaunamenetet - így teszik ezt a finn parasztok is aratás idején.

A szaunafürdőzés veszélytelensége mellett szól, hogy túlzások esetén is, pl. ha egy-egy alkalommal háromnál is több szaunamenetet folytatunk, vagy szinte naponta szaunázunk két-három menetet végigcsinálva, akkor sem lép fel feltétlenül egészségkárosodás. Azonban az ilyen túlzásba vitt szaunafürdőzések esetén, bizonyos körülmények között már szaunázás közben is annyira kifárad a test, hogy a szauna használatának egyébként előnyös hatásai ettől már nem fokozódnak, éppen ellenkezőleg! Ahelyett, hogy elősegítené a jobb alvást, esetleg alvászavar jelentkezik, és ahelyett, hogy megnyugodna és kiegyensúlyozottabbá válna a szervezet, előfordulhat, hogy ingerültség lép fel. Érvényes a szaunázásra is: semmit nem szabad túlzásba vinni!

Hogyan hat a szaunázás a szervezetre?

A szaunafürdőzéskor a meleg és a hideg ingerek váltakozva hatnak a szervezetre. Ebben a hatásban sok tényező játszik szerepet. Az ehhez kapcsolódó kérdések áttekintését nyújtja a 2. táblázat.

Az erős hőhatásra az emberi szervezet a bőrben lévő vérerek kitágulásával (bőrpír) és izzadással reagál. A szervezetnek az a célja ezekkel a jelenségekkel, hogy a belső hőmérsékletét a normál 37,5 oC-os értéken tartsa. Ez a fáradozása a szaunában azonban csak részben lehet sikeres. Annak ellenére, hogy a gyorsan nedvessé váló bőrfelszínről percenként 10 gramm víz párolog el, nem elegendő a hűtés ahhoz, hogy a hőmérsékletet a test felszínén és a test belsejében fenntartsa.

A bőr hőmérséklete, amely szobahőmérsékleten mintegy 30 oC-ot ér el, majdnem 10 oC-kal, azaz kb. 40 oC-ra emelkedik fel. A szervezet belsejében a hőmérséklet eléri a 38-38,5 oC-ot.

Tehát nagy mennyiségű hő jut a testbe hősugárzás formájában („infravörös”), a forró fa és kályha felületéről, a testet körülvevő levegőből a bőrbe és a belélegzett levegőből a légutak nyálkahártyájába. Ennek során a hősugárzás hat a legerősebben, mert lefékeződik az a hőátmenet a forró levegőből azon a nyugvó légrétegen keresztül („szigetelő réteg”), amely a bőrt mindenütt körülveszi. Ez a tapadóréteg az oka annak is, hogy a szauna levegője, annak szárazságának ellenére is, miért nem tudja elpárologtatni a teljes izzadságmennyiséget, hanem részben izzadságcseppek képződnek a bőrön és onnan folynak le.

A bőr teljes felületén kitágulnak a vérerek, ehhez kiürülnek a vértárolók. Az átfolyó vérmennyiség több és gyorsabb folyású lesz. A pulzusszám kb. 50 %-kal növekszik. Az erősebb véráram látja el az izzadságmirigyeket elegendő „anyaggal” és eloszlatja a bőr melegét a szervezet belső része irányába.

A vérnyomás szempontjából a keringés változásai a korábban túl magas vagy túl alacsony vérnyomásértékek normalizálódását idézi elő.

2. táblázat A szaunafürdés hatásai

Melegedési szakasz

Lehűtési szakasz

Emelkedik a test hőmérséklete
(bőr + 10 fok, belső rész + 1 fok)
A test hőmérséklet normalizálódása
Anyagcsere gyorsabbá válik a bőrben
Izzadás
Salaktalanítás
A vér telítettsége oxigénnel
Javul a vesefunkció
Adott esetben a vérnyomás normalizálódása
A bőr vérellátottságának javulása
A szívverés normalizálódása
A perifériás erek „tréningje”
Az izmok és a psziché ellazulása
Pszichés élénkülés
Frissesség érzet

Összhatás

Bőrtisztulás a sejtképződés élénkül
A védekező képesség edzése, fokozódása fertőzésekkel szemben
A szív és a keringési rendszer gyakorolja az alkalmazkodást
Az agyalapi mirigy és a mellékvesekéreg működése élénkül
Pozitív vegetatív változások jó általános közérzettel

A rendszeres szaunafürdőzés hosszú távú hatásai

Légúti fertőzések elkerülése
A vérnyomás és a véreloszlás gyakorlás-működés edzése
A bőr, a nyálkahártya, a légutak és adott esetben
a szívkoszorúerek keringésének javulása
Bőrápolás

A lehűtési szakaszban a megnövekedett testhőmérséklet újból a kiindulási értékre csökken. Eközben ismét növekszik a vér oxigéntartalma. A hideg inger bőrre gyakorolt váltakozó hatása és a meleg lábfürdő hatása, amely meggyorsítja a vérerek további tágulását, „edzi” a bőrben lévő vérereket. Abban az esetben, ha a hőhatást testileg és lelkileg ellazulásnak éreztük, a hideg alkalmazása a felfrissülés érzetét fogja kelteni és a vegetatív idegrendszerben, valamint a fontos hormonális szervekben (agyalapi mirigy és mellékvesekéreg) teljesítmény impulzusokat vált ki, amelyet „gyengéd” stressznek nevezhetünk a „tréningelő” stressz értelmében.

Összefoglalva: a szaunafürdő kedvező hatással van a bőrre, a szív-keringési rendszerre és a vízháztartásra. A lerakódott káros anyagok elszállítása fokozódik, éppúgy, mint a szervezet fertőzésekkel szembeni védekező képessége is. Ennek részleteire még kitérünk.
15

Nagyon kimerül-e az ember szaunázás után?

Az átlagos hosszúságú és helyesen végzett szaunafürdőzés soha nem okoz kimerültség érzetet. A szauna egyetlenegy szakaszában sem jelent megerőltetést, sokkal inkább pihenést. Még az olyan magas hőmérsékleten is, amelyen már felgyorsul a szív működése, sem érzünk terhelést. A légzés természetesen nem lesz sem gyorsabb, sem mélyebb, az érzések előterében az a nyugalom áll, amely a meleg lazító, némelyeknél görcsöt oldó hatására vezethető vissza.

Ezután következik a lehűtés hideg levegőn, vagy hideg vízben. A lehűtés a frissesség érzetét kelti, amelyet akár bizsergetőként is jellemezhetnénk. A bőrben lévő vérerek hideg által okozott rövid összehúzódását követi az ismételt kitágulás, amelyet meleg lábfürdővel segíthetünk elő és gyorsíthatunk fel. Ezért érezzük olyan kellemesnek a lábfürdőt, nemcsak a lábnak, hanem a hátnak és szinte az egész testnek is.

Ha minden megfelelően zajlik, a jó közérzet fokozódik egészen a szaunafürdőzés végéig, amelyet nagyon kellemes közérzettel fejezünk be. Csak a legkevesebben érzik annak szükségét, hogy ezután pihenjenek. Esetleg azok a vendégek pihennek még egy darabig, akik előtt hosszabb hazaút áll. Néhány szaunakedvelő szaunázás után nemcsak a vágyakozik a legközelebbi szaunázás után, hanem még azt az igényt is érzi, hogy társas kapcsolatait ápolja. Eddig mindenesetre még nem tapasztaltak olyan kimerültségérzetet, amely a szaunafürdőzésre lett volna visszavezethető.

Lázasok vagyunk-e szaunázáskor?

A hasonló hatások ellenére van különbség. Néha beszélnek ún. „gyógyító lázról”, amely szaunázás közben érezhető. Itt valójában egy olyan állapotról van szó, amelynek a lázhoz hasonló tünetei vannak, azaz magasabb a szervezet hőmérséklete pl. 38,5 oC, ezáltal nagyobb mennyiségű védekező anyag termelődik a szervezetben. Mivel a magasabb hőmérséklet, ellentétben a lázzal, amelynél a hőközpontban a szabályos érték („előírt érték”) a magasabb, ebben az esetben a „túl magas érték” olyan felmelegedést jelent, amelynek a helyesebb elnevezése inkább a túlmelegedés lehetne. Ez ellen a szervezet izzadással védekezik egészen addig, amíg a párologtató hűtéssel ismét megszűnik a túl magas hőmérséklet.

A test hőmérsékletének normalizálódása a lehűtési szakasz rövid ideje alatt ismét helyreáll. Bebizonyították, hogy ahhoz a sikerhez, hogy a rövid idő és a túlmelegedés korlátozott mértéke ellenére is védekező anyagok keletkeznek a szervezetben a fertőzésekkel szemben, minden bizonnyal hozzájárul a bőr magas hőmérséklete is.

Mégsem kell abban gondolkodni, hogy szaunafürdőzést alkalmazzunk gyógyító eszközként a magas hőmérsékletű túlmelegítő fürdők (vizes fürdők) helyett.

Meg lehet-e fázni szaunázás közben?

Óva intünk attól, hogy bárki is felhevült testtel menjen hűvös helyre, mert megfázik és valójában már a huzatban megnáthásodik, majd megbetegedhetnek az ízületei is. Ilyesmi azonban helyes szaunázáskor soha nem fordul elő. Mivel a szervezet a jelentős meleggel és az ebből keletkező hőkészlettel (amely legalább 300-340 kJ-ban határozható meg) kellően felkészült, a téli időszakban a hűtés következtében nem szenved kárt. A hűtést addig folytatják, amíg a test hőmérséklete nem kerül ismét egyensúlyba.

Szerepet játszik ebben a lehűtés módja is, mégpedig az erőteljes hideg inger alkalmazása, amely az azt megelőzően igen meleg testben kedvező véredény reakciót vált ki, ami az utána következő jó vérellátottság alapján ismerhető fel („a rózsás kinézetről”). Jó vérellátottság esetén azonban a bőr hőmérséklete a szokottnál magasabb, és ez az oka annak, amiért a fürdőzés után védeni kell a szervezetet az erős hőveszteségtől. Ezért azt javasolják, hogy ne tartózkodjunk ruhátlanul és ne feküdjünk le betakaródzás nélkül a pihenőszobában. Ha nedves a hajunk, szárítsuk meg. Felöltözés után is óvjuk testünket a lehűléstől, ugyanis a hideg kéz, az általános didergés vagy egyáltalán, a hideg miatti fertőzés a helytelen magatartás következménye lehet.

Be lehet-e lélegezni a forró levegőt károsodás nélkül?

A belélegzett levegő akkor is, ha nagyon hideg, vagy nagyon meleg, a felső légúti szakaszban nedvessé válik és hőmérséklete ugyanolyan lesz, mint amilyen a test hőmérséklete. A forró szaunában a száj- és az orrüreg nyálkahártyája majdnem a test hőmérsékletére hűti le a belélegzett levegőt, amelynek hőmérséklete körülbelül 80-90 oC-os lehetett ezt megelőzően. Ebből több dolog is következik: annak érdekében, hogy nagy hőmennyiséget vegyen fel a szervezet és szállíthasson, a számtalan sok vérér kitágul a nyálkahártyában, ami növeli a vérerek általános teljesítő képességát („edzés”). A garatüregből a szív felé áramló vér nagyon sok hőt szállít a test belseje felé; a tüdő felszínét, csakúgy, mint láz esetén, kb. 1-2 K-nel (fok) melegíti fel. Az ilyen felmelegedés következtében csökken a vér oxigén felvétele - mint ezt régóta tudjuk.

A vörösvértestek oxigénmegkötő képessége annál kisebb, minél melegebb a vér, és annál nagyobb, minél hidegebbé válik.

Egy további ok, amiért a szervezet átmenetileg kevesebb oxigénhez jut, az a levegő hígulása. Ez a jelentős felmelegedés következtében lép fel a szaunában, ugyanis a 60-80 K hőmérséklet-emelkedéskor kitágul a levegő.

Ezen alapul a helyes szaunafürdőzés két szabálya: nem szabad fizikai munkát végezni (tornázni, úszni) szaunázás közben. Ez ugyanis nagyobb oxigénszükségletet válthat ki. A szaunahelyiség elhagyása után minél előbb friss levegőre kell jutni, ugyanis így hűlnek le leggyorsabban a légutak.

Veszélyes-e a forróság a bőrre?

Néhányan azt állítják, hogy szaunázás közben olyan erősen kiszárad a bőr, hogy ráncos lesz; mások pedig attól óvnak, hogy égési sérülések keletkeznek a szaunától (ugyanúgy, ahogy fagyási sérülések a nagy hidegtől). Ezen állítások egyike sem felel meg a valóságnak.

Szaunázás közben olyan nagy a hőbejutás a bőrbe, hogy a bőr hőmérséklete 10 K-nel (fokkal) emelkedik. Általában meghaladja a 42 oC-ot. Ekkor kellemetlen érzet keletkezik (égés). Azokat a helyeket, amelyeken kevesebb az izzadságmirigy, pl. a lábujjak, lábszár, térdkalács, más bőrfelületek izzadságával érdemes megnedvesíteni.

Az erős felmelegedéstől a bőrsejtekben két-háromszorosára fokozódik az anyagok bomlása, amely a bőr megújulásában is szerepet játszik. A védekező anyagok képződése is fokozódik a szaunafürdőzésnek köszönhetően.

A nagy mennyiségű izzadság, amely 99 %-ban vízből áll, teljesen átnedvesíti a bőrt. A bőrfelszín elszarusodott sejtjei leválnak. Sok szarulemezke a rajta tapadó porszemcsékkel, bőrzsír maradványokkal és baktériumokkal, szaunázás közben leválik, lemosódik, és ledörzsölődik. Ez a szaunafürdőzés mással össze nem hasonlítható, nagy tisztító hatását jelenti.

A második szakaszban olyan mértékben folytatódik a bőr további nedvesedése, hogy kiszáradásról szó sem lehet.

Az előbbiekben leírtak szerint a hidegvíz-inger, amelyet meleg lábfürdővel felváltva alkalmazunk, a bőr vérereinek összehúzódását és tágulását „gyakoroltatja”, amely ugyancsak jót tesz a bőr táplálása és megújulása szempontjából. Ezzel magyarázható, hogy a szaunafürdőzéssel fenntartás nélkül egyetértenek a tapasztalt kozmetikusok is. Végezetül a megkérdezett nőknek csaknem a fele azt várja a szaunázástól, hogy rendszeres alkalmazásával javul bőrük állapota és kinézete.

Mivel a mirigyeket a hőinger nem ösztönzi fokozott bőrzsír termelésre, a száraz bőrű szaunázók, elsősorban az idősebb emberek (a férfiak is!) szaunázás után kenjék be a teljes bőrfelületüket.

Káros lehet-e a nagy folyadékvesztés?

Egy gyakorlott szaunázó a szaunában percenként 20-40 grammot izzad egy-egy alkalommal, amikor pedig három szaunamenetet végez, akkor 1-11 liter folyadékot veszít. A szaunázás közben végzett vérvizsgálatokkal kimutatták, hogy a kibocsátott nedvesség főként a vérből származik, amely a szaunázás közben átmenetileg kissé besűrűsödik. A szervezet azonban arra törekszik, hogy a vér összetételét lehetőleg állandó szinten tartsa. Így fordulhat elő, hogy már egy órával a szaunázás után, anélkül, hogy bármit is ittunk volna, a vér ismét „felhígul”.

Mindenhonnan, a zsírszövetből, a kötőszövetekből és az izomzatból is vizet veszít a szövet. Ez azoknál az embereknél válik láthatóvá, akik ödémával küszködnek, mégpedig úgy, hogy a vízduzzanatok szaunázás közben eltűnnek. A túlsúlyos emberek számára is jótékony hatású a szaunázás, mert a szöveteik a túl sok zsír mellett vízből is többet tartalmaznak.

Amikor víz kerül a vérbe, a szövetekből más anyagokat is kivon pl. tejsavat az izmokból, nehéz munka után - mint ahogyan ezt a sportolóknál kimutatták. Ezért beszélünk az ilyen folyadék-eltolódás esetén salaktalanításról. A szervezetből távoznak a vérbe került, lebontott anyagok, nemcsak az izzadságmirigyeken, hanem elsősorban a veséken keresztül. A test szöveteinek így elősegített megtisztulása az anyagcsere maradványoktól és a bizonyos körülmények között betegséget előidéző anyagoktól, a rendszeres szaunázás lényeges, tartós hatásának tudható be.

Meg kell említeni még, hogy az izzadság, amely 98-99 %-ban vízből áll, a tej- és zsírsavak mellett karbamidot és egyéb, a szervezet számára már nem szükséges anyagot tartalmaz, 0,5 % sót és kis mennyiségben káliumsókat. A test egy liter izzadsággal kb. 5 gramm sót veszít, ez azonban nem „veszteség”, mert a napi szükségletnél rendszerint több sót fogyasztunk. Tehát a sókiválasztás kívánatos is, és nem csak a magas vérnyomásban szenvedő betegek számára.

Az izzadságmirigyeken keresztüli 1-11 liter vízvesztést a szervezet megpróbálja kiegyenlíteni úgy, hogy a vesék kevesebb vizet választanak ki. A vizelet ekkor sűrűbbé és sötétebb színűvé válik. Ez a jelenség figyelhető meg forró, nyári napokon is. Szaunázáskor tapasztalható, hogy a vizelet mennyiségének csökkenése csak a szaunázás után következik be. Az ilyen vizeletsűrűsödést azonban el lehet és el is kell kerülni, ha a vesék nem egészségesek, mégpedig úgy, hogy a bőrön keresztül elvesztett folyadékot folyadékfogyasztással pótoljuk. Szaunázáskor a folyadékpótlást a szaunafürdő befejezése után kezdjük meg.

Miért ne igyunk szaunázás közben?

Némely szaunázóra bevallottan jellemző az ivás szokása. Azonban könnyen belátható, hogy ez nem előnyös.

Az emberi szervezet úgy működik, hogy az elfogyasztott folyadék nagyon gyorsan áthalad a gyomor- és bélrendszeren, majd a vérbe kerül. Vizsgálatok mutatták ki, hogy az izzadság kiválasztása a szaunában bizonyos mértékig a vér sűrűbbé válásához vezet, amelyet a szervezet úgy kompenzál, hogy vizet von el a test szöveteiből a vér számára. A víz és ahogyan ezt kimutatták, a „salakanyagok” elvonása megszűnik, ha a vér a vízpótlást a bélből, méghozzá az elfogyasztott folyadékból nyerni. Az ivási szokásokért a „salaktalanításról” való lemondással fizetnek. Ez természetesen sajnálatos volna.

Szabad-e vesebetegeknek szaunázniuk?

Akut vesebetegségekről, amelyek, mint minden akut betegség, kizáró okot jelentenek a szaunázás szempontjából, a szaunázás kapcsán nem lehet szó. Itt a krónikus veseelégtelenségben szenvedő és az ún. vesekőbetegekre kell gondolni.

Az izzadsággal valamennyi vizelet is kiválik a szervezetből, és megállapították, hogy a vizelet mennyisége a krónikus vesebetegségben szenvedő embereknél tízszeresére növekszik az egészséges emberekhez képest. Ez viszont érezhető tehermentesítést jelent a szervezetnek és különösen a vesének. Emiatt a klinikákon az ilyen pácienseket a dialíziskezelés mellett hetente többször is szaunázni küldik. Így egy kevésbé szigorú diétára van csak szükségük.

Abból az alapvető feltevésből indulunk ki, hogy a szaunafürdőzés a leírt módon, azaz a felhevülés és a hideg vízzel történő lehűtés váltakozásával történik. A szaunafürdőzők megfigyelhetik, hogy milyen jól működnek a vesék szaunázás közben, hiszen a hólyag, amelyet szaunázás előtt kiürítettek, a szaunázás végén újra megtelik. Szaunázás közben a vesék vízkiválasztása tehát nem korlátozódik említésre méltó mértékben.

Arra kellene gondolni, hogy a vesék jó vérellátása szükséges a működésükhöz, ezért a vesebetegnek és mindenki másnak is tulajdonképpen mindent mellőznie kellene, ami a vérellátást hátrányosan befolyásolhatja. Ismerjük az összefüggést a „meleg ill. hideg lábak” (és vérellátásuk), valamint a vesék, a hólyag és az „altest szerveinek” vérellátása között. Megbetegedés, a vesék, a hólyag, az altesti szervek betegségre való hajlama esetén feltétlenül kerülni kell a láb túl erős lehűlését. Ez azt jelenti, hogy eltekintve a szaunázáskor nem megengedett hideg lábfürdőtől („víztaposás”), ezeknek a pácienseknek tilos megmártózniuk a hideg vizes medencében. Másrészt ez a tanács azt is jelenti, hogy szaunázáskor fürdőpapucsot kell hordani és minden hideg víz használat után - ebben az esetben tehát lelocsolás vagy zuhanyozás formájában - gondosan és kiadósan kell meleg lábfürdőt venni.

Aki hajlamos a vesekőképződésre, az a teljes vízveszteséget a szaunázás befejezése után ivással ismét pótolja.

Mit szól a szív ehhez a sok meleghez?

Ha beszélgetéseket hallgatunk a szaunázásról, akkor először mindig a szív megterhelésének kérdése merül fel. Az elképzelés, hogy a „hőség megterheli a szívet”, abból a megfigyelésből származik, hogy a forró, többnyire fülledt napokon az idős és nem teljesen egészséges szívű emberek rosszul érezhetik magukat.

A szívet valójában ennél sokkal jobban megdolgoztatja, ha a szervezetnek helyesen kell a hőségre reagálnia. Ha nagyon meleg van, kipirul a bőr, mert kitágulnak a benne lévő erek és mert a vér színe a nagy vérellátású erekben a bőr felső rétegén keresztül áttetszik.

A megnövekedett véráramlás következtében gyorsabban és erősebben ver a szív.

Hogyan lehet ezt a valóságnak megfelelően elképzelni? Normális körülmények között a szív egyenletesen, kissé „lomhán” ver, mert a szívkamrák összehúzódáskor nem ürülnek ki teljes egészében. Nem pumpálják át az összes vért az artériákba, egy bizonyos mennyiség, néha akár a vér fele is, a kamrákban marad, amikor a kamrák ismét megtelnek vérrel.

Tudományos vizsgálatok jelentős száma sok országban vetette fel azt a kérdést, hogy hogyan reagál a szív, ha a szervezet a szaunában jellemző magas hőmérsékletnek van kitéve. A vizsgálatok során kiderült, hogy a szívverések száma (percenkénti pulzusszám) kb. a felével nő, a kipumpált vér mennyisége ugyanennyi idő alatt azonban majdnem megkétszereződik. Ez azt jelenti, hogy a szív jobban kiürül, azaz „gazdaságosabban” dolgozik. Ennek oka a jelentősen ellazult és kitágult vérerekre vezethető vissza. Az is szerepet játszik, hogy a szívet a vegetatív ideg, amely a tevékenységét meggyorsítja („sympathicus”), arra ösztönzi, hogy valamennyivel erőteljesebben dolgozzon.

A megnövekedett, kétszer akkora sebességű véráramlás ahhoz szükséges, hogy a bőr hőjét a test belső részébe szállítsa. Ez biztosítja, hogy a bőr nem forrósodik fel túlzottan és a bensőnk valamivel melegebb lesz. Később, a lehűtési szakaszban a hőszállítás majd fordított irányban is lezajlik.

Átlagos hosszúságú szaunatartózkodás esetén, ahogyan ezt fürdőzési szabályaink között is javasoljuk: 8-12 perc, a szív leírt többletteljesítménye nem mutat fel említésre méltó terhelést, igaz, 1 percen belül több vért kell pumpálnia. Erre azért van szükség, mert az artériák olyan erősen kitágulnak, hogy a vérerek csak kisebb ellenállásra képesek. Kiszámították, hogy az ellenállás 42-46 %-kal csökken, a vér tehát ennek megfelelően alacsonyabb súrlódással áramlik az artériák falán.

Végezetül nagy jelentősége van a szív szempontjából a következő ténynek: a fő vérerek ellazulásával a szívkoszorú erek is kitágulnak. Ezáltal a szív a szauna melegében lényegesen jobb vérellátottságú lesz (v.ö. 2. táblázat). Ez az oka annak is, hogy az infarktusos betegnek már a rehabilitáció első szakaszában is megengedik a szaunafürdőzést.

Hogyan reagál a vérnyomás a szaunázásra?

„Vérnyomás” alatt általában az ütőerekben áramló vér nyomását értjük. A vérnyomás függ a szív működésétől, a vérerek állapotától és a vér tulajdonságaitól. A szervezet arra törekszik, hogy a körülményeknek megfelelően, folyamatosan gondoskodjon a szükséges vérnyomásról annak érdekében, hogy az olyan létfontosságú területek, mint az agy, megfelelő vérellátásban részesüljenek. Ennek következtében a vérnyomás értékek pl. azáltal is változnak, ha változik az ember testtartása (fekszik, ül, áll).

Napjainkban gyakran beszélnek a vérnyomásról. Ennek két oka van. Viszonylag egyszerűen mérhető, ezért nagyon gyakran meg is mérik. Másrészt, ahogy megfigyelték, sok embernél a vérnyomásértékek eltérnek az átlagtól vagy felfelé, vagy lefelé, mégpedig attól az átlagtól, amely az adott életkorban a szervezet számára elvárható volna. Ezt magas, ill. alacsony vérnyomásnak nevezik.

Melegben a bőrben lévő sok vérértágulat, ill. az erek összehúzódása következtében erős lehűléskor, pl. hideg vizes medencében történő megmártózáskor, a szív is részt vesz a szervezetre ható meleg elleni védekezésben. Ezért szaunázás közben a vérnyomásértékek is változnak. A szaunafürdő melegében, normális vérnyomásértékek esetén a vérnyomás változása csekély mértékű (enyhe vérnyomáscsökkenés jellemző); ezzel szemben a magasvérnyomásban szenvedő betegeknél egyértelműen vérnyomás csökkenést figyeltek meg. Eközben a túl alacsony vérnyomásértékek növekedését tapasztalták a normális értékhez képest. A szabad levegőn tartózkodásnak és a hideg vízzel való lelocsolásnak nem voltak lényeges hatásai a vérnyomásra, ám a hideg merülőfürdőnek annál inkább. A hideg vizes medencében történő megmártózáskor jelentősen növekszik a vérnyomás, különösen a két mért érték felső értéke. A magas vérnyomásban szenvedő betegeknek ezért kerülniük kell a hideg vizes medencében való megmártózást, miközben az alacsony vérnyomásúaknak kifejezetten javasolt (v.ö. 2. táblázat).

Az ezt követő meleg lábfürdő a vérnyomást visszaviszi a normál értékekre. Az erős, már betegséget jelentő vérnyomáseltérések esetén a javulás csak átmeneti. A szaunafürdőzés ezekben az esetekben tehát nem pótolhat más terápiás intézkedéseket.

Miért nem kapunk szaunázás közben hőgutát?

Minden nyáron, amikor a hőmérő 30 oC-ot, vagy annál is magasabb értékeket mutat, hallani olyan emberekről, akik a hőség miatt összeestek. Ezzel ellentétben a normál szaunázók esetén, mint ahogy ezt hazánkban is több millió ember űzi, ilyesmi soha nem szokott előfordulni. Hogyan lehetséges ez? Úgy gondoljuk, hogy ebben döntő szerepet játszik az a tény, hogy meztelenül szaunázunk. Egy vékony légburkon kívül, amely a bőrünk körül van, semmi sem akadályozza meg a „kigőzölgést”, azaz a bőrön keresztüli párolgást. Az így kialakult hűtés, a bőr izzadsággal történő nedvesedése következtében, a lehető legmagasabb fokot éri el.

Mint azt az előbbiekben megfogalmaztuk, nem elegendő a párologtatással előidézett lehűtés; a test felszínén és a test belsejében uralkodó hőmérséklet emelkedik. Ha aztán nem is következik be összeesés vagy hőguta, annak bizonyára az az oka, hogy a „túlmelegedési” idő csak nagyon rövid ideig tart, mégpedig csupán néhány percig.

Végezetül meg kell említeni még egy okot: ha a szaunázó az ajánlás szerint jár el, azaz nyugodtan és ellazultan szaunázik, a szervezet csak a meleggel érintkezik, az izomrendszer azonban nem terhelődik meg.

A „helyes” és a helytelen szaunázásról

Minden finn tetszése és ízlése szerint szaunázik, mert gyermekkorától kezdve ehhez van hozzászokva. A finnek hideg vizes fürdőt vesznek a felhevülés után (a legtöbb), olykor pedig eltekintenek ettől („3-4 órán belül elmúlik a test felhevülése”) átlagos hosszúságú tartózkodás esetén a melegben, vagy hosszabb ideig, 30-40 percig, sőt, még ennél is hosszabb tartózkodáskor. Természetesen sok olyan finn orvos van, aki kritizál minden kedvezőtlen fürdőzési módot. A finn szaunatársaság orvosprofesszorai 1974-ben szaunázási útmutatót adtak ki (amely lényegében a mi, 1950 óta létező brosúránkkal azonos). Ha Finnországban az emberek nem igazodnak ehhez az útmutatóhoz és ebből káruk keletkezik, az semmiképpen sem árt Finnországban a szauna jó hírének.

Másképp működik ez idehaza: ha hosszú évek tapasztalatai alapján bizonyos optimális szaunázási folyamatot javasolunk, azt a fürdőzők érdekében tesszük és nem utolsó sorban a szauna jó hírnevének megőrzése érdekében is. Mint minden jó dolognak, a szaunázásnak is megvannak a maga ellenzői, akik ugyan még soha nem próbálták ki, de kellően erélyes szavakkal beszélnek ellene. Ha bármilyen szélsőséges eset történne szaunázás közben, az természetesen az ellenzők malmára hajtaná a vizet.

Ha valaki az elviselhetőnél több meleg és hideg ingerhez juttatja a szervezetét, vagy kombinálja a terheléseket (szauna és úszás, szauna és alkohol, vagy egyebek), ebből egészségügyi kára származhat, amelyet semmi esetre sem kell mindig és azonnal észrevenni. Túlzások esetén, pl. ha túl sok a szaunamenet, vagy hibák esetén, pl. a meleg vizes zuhanyozás a szauna melege után, vagy ha kimarad a légfürdő, kimarad a meleg lábfürdő, levertség vagy - éppen ellenkezőleg - ingerültség lehet a következmény, ami esetlegesen rossz alvással párosul.

Miért nem használják tehát úgy a szaunát, ahogyan az a szervezet alkalmazkodóképességének megfelel annak érdekében, hogy újra és újra élvezhessék a szaunázások közötti tartósan kedvező hatásokat!?

Jól bevált szaunázási szabályok

Hogyan helyes?

Miért?

Kezdés
Megerőltetés és/vagy izgalom után 15-30 perc nyugalom a szaunázás megkezdése előtt, 1-2 óra étkezés után.
Esetleg kevés kenyér, vagy édesség fogyasztható.
Gondos mosakodás és törölközés a szaunába lépés előtt.


- A szervezetnek akadálymentesen kell tudni reagálnia a hőingerekre.
- Nem keletkezhet vércukorhiány.
- Jobb izzadás, higiénia.
- A többi szaunázó tekintetbe vétele.

A szauna melegében
Fekvés a második vagy a harmadik padon, vagy
ülés laza testtartással (lábak ülésmagasságban).
8-12 perc (maximum 15 perc) meleg.

A szaunakabin elhagyása előtt felülés
(„mint a széken”)


- Az „inkább intenzíven, de rövidebben” elv követése; a szív és a vérkeringés kímélése
- Elegendő idő a „felhevülésre” és a kellő izzadásra.
- A szervezet alkalmazkodása a függőleges testtartáshoz („ortosztázis”).

A szaunakabin elhagyása után
Mielőbb jussunk szabad levegőre,
ott séta.
Időtartam: ne várjuk ki, hogy dideregni kezdjünk.

Lelocsolás hideg vízzel, de nem erős sugárral, a perifériás testrészektől a szív iránya felé haladva (=szívtájék).
Aki szeretné, ill. akinek szabad: megmártózás a medencében (hideg víz) teljes testtel, rövid időre.

Leülés: ülés közben (4-5 perc) meleg lábfürdő.

Ismételt zuhanyozás (megmártózás), utána meleg lábfürdő.


- A tüdőnek szabad levegőre van szüksége, a szervezet így sok oxigénhez jut.
- A bőrnek még melegre van szüksége a hideg víz ingerhez.
- A vér visszaáramlása a szívhez, alacsonyabb pulzusszám.
- Erőteljes véredény reakciót jelent, a vérnyomás átmenetileg emelkedik.

- Reflex a teljes bőrfelületen, fokozódik a vérellátottság, a meleg a test belsejéből visszaáramlik a bőr felszínére.
- Távozik a felvett hő, az „utóizzadás” kerülése, másrészt a vérerek tréningje.

Összesen 2-3 szaunamenet (felhevülés és lehűtés egymást követő, ismételt váltakozása)

A szaunázás végén
Felöltözés (először lábak), szükség esetén még 1 óra nyugodt fekvés (betakarózva).


- A túl erős lehűtés kerülése.


Amiről feltétlenül le kell beszélnünk!

Amit nem szabad tenni

Kerülendő következmények

Kezdéskor
Agyonhajszolt állapotban lépés a szaunába
Szaunázás éhesen
Váltó zuhanyozás „előkészületként”
Beülés nedves bőrrel a szaunába


- hátrányosan befolyásolja a jó közérzetet
- kollapszus (ájulással járó vérkeringési zavar) veszélye
- értelmetlen elhúzódás
- késlekedik az izzadás

A szauna melegében
Izommunka, torna, sok beszélgetés
Tartós izzadás az alsó padon

Dörzsölés kefével, az izzadság ledörzsölése.


- megterheli a légzést és a keringést
- túlterheli a szívet, nem hoz többlethasznot

- megterheli a keringést, zavar másokat

A szaunakabin elhagyása után
Meleg zuhany
Utóizzadás pakolásban,
meleg vizű medencében
Szabad levegőn tartózkodás kihagyása
„Túlzott belégzés”
„villámgyors lelocsolás”, „masszázssugár”
(azaz erős vízsugár)
Merülőmedence megmosakodás nélkül
Temperált merülő medence/úszómedence
Lábmelegítő vízről megfeledkezés
Hideg lábfürdő, víztaposás
Gimnasztika, tornázás, úszás
Tartózkodás meleg helyiségben

Ismételt beszappanozás


- megterheli a légzést és a keringést
- zavarja a szaunázás ritmusát, megfázás veszélye

- zavarja a jó közérzetet
- görcsrohamot okozhat
- a vérerek hibás reakciója, a keringés összeomlásának veszélye!

- szennyezi a medence vizét
- késlelteti az ismételt lehűtést, megterheli a szívet
- késlelteti a keringés helyreállását
- érgörcs veszélye
- a keringés túl erős megterhelése
- késlelteti a lehűlést, megfázás veszélye
- tönkreteszi a „savvédőköpenyt”

A szaunázás végén
Ruhátlanul álldogálás
Fekvés betakaródzás nélkül


- túlhűlés veszélye
(didergés, megfázás)

Ha időnként különleges, szélsőséges esetről hallani, ami szaunában történt, ellenőrizés után kiderül minden esetben valamilyen, a szabályoktól eltérő magatartásról volt szó, amit nevezhetnénk akár a szaunával való visszaélésnek is. Gyakran említik az angol zsoké történetét, aki annak érdekében, hogy megfelelő súlyt érjen el, az ajánlott 10-15 perc helyett két és fél órán át tartózkodott a szaunában, ráadásul azt követően, hogy a testétől előzőleg vízhajtó gyógyszerrel nagy mennyiségű folyadékot vont meg. Az a tény, hogy korábban volt már szívinfarktusa, teljes mértékben megmagyarázza az ilyesfajta visszaélés halálos kimenetelét.

Néha Finnországban is lehet olyan emberekkel találkozni, akiknek sosem elég a hőségből, ezért egy órán át, vagy akár még tovább is, megszakítás nélkül tartózkodnak a szaunakabin melegében. Nem csoda, hogy ilyen esetekben megtörténnek szélsőséges esetek, amelyeket egyébként a Finnországban gyakoribb alkoholfogyasztás is kivált, vagy elősegít szaunafürdőzés közben.

Ilyen körülmények között el kellene némulniuk a sajtóközleményekben megjelenő kifogásoknak azok ellen a német javaslatok ellen, hogy szaunázzunk rendszeresen.

Végezetül arra is szeretnék utalni, hogy szaunáinkat évente majdnem kétszáz millió látogató keresi fel. Akár egy halálos eset azonnal az újságok címoldalára kerülne.

Mit jelentenek a javasolt lábmelegítő fürdők?

Nyomatékosan elhangzott javaslatainkra, hogy a szaunázást hideg zuhany, vagy hideg merülő fürdés, majd meleg lábfürdő kövesse minden alkalommal, gyakran ez a reakció hangzik el: „Azonban az én lábam nem hideg”. Eltekintve attól, hogy először azt kellene megállapítani, mikor beszélhetünk „hideg lábakról”, továbbra is érvényes a lábmelegítő fürdő jelentősége.

Régóta tudjuk, hogy idegi alapon összefüggés van a különböző testtájak vérellátottsága között. A tapasztalatok azt mutatják, hogy pl. a nedves lábak, tehát a lábbeli miatti lábizzadás következtében lehűlt láb következménye lehet a megnáthásodás. Fordítva elérhető, hogy a vérerek a teljes bőrfelületen egészen a fejig kitáguljanak. Így a láb erei is kitágulnak, pl. lábmelegítő fürdő esetén, amely hőingerlést vált ki. Ebben az esetben reflexről beszélünk; a vérerek reflexszerűen reagálnak.

Bizonyára némely olvasó, aki most magára ismer, meg fogja magyarázni önmagának, hogy miért vált ki a hideg láb, ill. a hideg kéz általános kellemetlenség érzést, miért érzi magát a fázó ember (akinek a bőrben futó erei összehúzódtak és a bőre sápadt) kedvetlennek. Azonban ez az érzés elmúlik, ha a láb és a kéz ismét felmelegszik.

A szaunázást követő hideg zuhany és locsolás esetén is összehúzódnak a bőrben lévő erek, ezáltal lelassul a hővisszaáramlás a test belsejéből a felszín, azaz a bőr irányába.

A bőrben, amelyre a hideg víz ingere hat és amely az azt megelőző szauna hatására nagyon meleg volt, maguktól is újra kitágulnak a hideg következtében összeszűkült erek. A folyamatot a lábfürdő jelentősen gyorsíthatja, ami egyébként igen kellemes érzést vált ki.

Az egymás után többször megismételt váltakozás, a lehűtési szakaszban a hideg víz locsolása, vagy zuhanyozás, majd utána a meleg lábfürdő az erek összehúzódásának és kitágulásának a váltakozását eredményezi, amely tulajdonképpen a sok ér szabályos tréningezésének tekinthető.

Lehet-e fogyni a szaunázástól?

Szaunázáskor csökken a testsúly - azonban nem leszünk vékonyabbak. Mint már ismertettük, a víz eltávozása az izzadságmirigyeken keresztül, szaunafürdőzés közben, három szaunamenet során 500-1500 gramm a súlyvesztést jelent. Ez a mérlegre állva lemérhető, amit szinte minden szaunázó meg is tesz. A ruházat nélküli megméretkezés egy pontos mérlegen a túlsúlyosak számára lélektani szempont is lényeges aktus is a fogyás folyamatában.

Bizonyára mindenki, akinek az ideálisnál nagyobb a súlya (és ez az emberek felét érinti), örül annak, ha szaunázás után a mérlegre áll és megállapíthatja, hogy 1 kilogrammot lefogyott. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a fajta súlyvesztés kizárólag vízvesztést jelent.

Maradandó súlyvesztést csak úgy lehet elérni, ha az elfogyasztott táplálék nem éri el a szükséges mennyiséget. „Lefogyni” csak fokozatosan lehet, és a fogyást a szaunázás napján érdemes elkezdeni: szaunázás után tartózkodjunk a nagy mennyiségű folyadékfogyasztástól, de az evéstől még inkább. A limonádé, a sör, és egyáltalán, az alkoholtartalmú italok sok energiát tartalmaznak. Ami javasolható, az az édesítőszert nem tartalmazó vitamin és ásványi anyag tartalmú gyümölcslé. Szaunázás után érdemes rövid böjtöt tartani (efölött általában elsiklanak), azonban szaunázás előtt nem szabad diétázni, különben összeomlik a keringés. Kedvezőnek bizonyul, ha a szaunázást követő napon tartunk böjtöt.

Mások sikere buzdítást jelenthet annak, akinek erre szüksége van: nagyon sok szaunalátogatót ismerünk, akik egy év alatt, miközben rendszeresen szaunáztak, 5-10 kilogrammot is lefogytak, sőt, némelyek még ennél is többet. Fontos, hogy elkerüljük a „visszaesést”. A többletsúly gyorsabban visszajön annál és nehezebb megtartani fogyás után az alacsonyabb testsúlyt, mint állandóan normál súlyúnak maradni.

Szabad-e terhesség alatt szaunázni?

„A szaunázás kedvező hatásában terhesség alatt a szauna ismerői és szakemberei egyetértenek”, írja dr. Hartmann (5), aki Németországban vizsgálta ezt a kérdést. Gyorsabban és könnyebben szülnek azok a nők, akik rendszeresen, hetente egyszer, a terhesség teljes ideje alatt szaunáznak.

A terhes nő közérzetére pozitívan hat a szaunázás. A hetenként ismétlődő kiizzadás megóvja a szervezetet a vízfelhalmozódástól, a „túlzott” reakciótól és megakadályozza a szövetek túlságosan erős vízvisszatartását. A nagyobb mennyiségű vízfelhalmozódás a veseműködés összeomlása mellett és a vérnyomás növekedése mellett a praeeklampsie betegség jeleihez tartoznak („terhességi mérgezés”), amely veszélyezteti az anyát és a magzatot is. A szaunázás közbeni rendszeres testsúly ellenőrzés a nő szempontjából fontos megelőző eljárás, mert ily módon azonnal észrevehető ha a testsúly hetente 500 grammnál többet gyarapodik és ez arra ösztönzi a terhes nőt, hogy felkeresse a kezelőorvosát.

A szaunázás tréningező hatása a vérerekre, a vérkeringés szabályozására (vérnyomás) és a szív teljesítményére a terhes nő számára épp olyan előnyös, mint az izomzat és a lélek ellazulása.

A szervezet salaktalanítása bizonyára elvégzi a magzat anyagcsere-termékeinek kiválasztását is amely együtt ját az erős izzadással. Ez a magyarázata annak, amiért a szaunázó kismamák kevesebb terhességi panaszról számolnak be. Saját tapasztalataink mellett Finnország nagy tömegkísérlete is - ahol a legtöbb finn úgy látja meg a napvilágot, hogy anyja méhében hetente legalább egyszer már szaunázott is - bizonyítja , hogy a terhes anya szaunázása nem jelent veszélyt a magzatra.

Az újszülötteken és fejlődésükben sem figyeltek meg semmiféle elmaradást. Legendás hírű a finn emberek ügyessége. A finn nép fiai között feltűnően nagy számban vannak azok, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak az emberiség sport-, szellemi és művészi teljesítményében. Ezt bizonyítja például, hogy a csupán 4,5 milliós finn népességen belül nagy számú Nobel-díjas, költő, zeneszerző, építész stb. és olimpiai bajnok található. Számtalanszor hallani a finnektől, hogy a kiváló teljesítmények a folyamatos és rendszeres szaunázásnak tudhatók be.

Szabad-e és kell-e a gyerekeknek szaunázniuk?

Két finn tudományos vizsgálatban, amelyekben újszülötteket és egy év alatti csecsemőket 15 percen át „fürdettek” a forró szauna padon, majd vizsgálat alá vetették őket, bebizonyították, hogy a forróság a legkisebb gyermekekre sem volt káros hatással. A vidéki finn ember gyakorlatilag csecsemőkorától kezdve szerzi a „szaunázási tapasztalatokat”.
Nálunk is egyre inkább elterjed, hogy egész fiatal gyerekeket is elvisznek a szaunába. A nyilvános szaunafürdőkben többnyire korlátozzák a belépők életkorát és csak a 3 évesnél idősebb gyermekeket engedik be, feltéve, ha tiszták és képesek már megérteni a szaunázással kapcsolatos magyarázatokat. Nagy segítséget jelent az, hogy mind több helyen vezetik be a nyilvános szaunákban a családi szauna-időszakokat, amikor kifejezetten a gyermekes szülőket várják. Ugyanakkor a házi szaunák elterjedése is jó hatással van a gyermekkorban megkezdett szaunázásra.

Ahogy folyamatosan megfigyeljük a gyerekek szeretnek szaunázni, hiszen nemcsak forróság és a légfürdő tartozik ehhez, hanem a számtalan, változatos „vízi játék” is. Locsolócső, zuhanyzó és nem utolsó sorban a hideg merülőmedence mindaz, amit a gyerekek nagy-nagy lelkesedéssel próbálnak ki. Eközben felügyelni kell rájuk, hogy puszta buzgalomból nehogy túlhűtsék magukat. Másrészt a merülőmedence rendszeres használata következtében olyan jól hozzászoknak a vízhez, hogy a szaunázó gyerekek, a tapasztalatok szerint, gyorsabban megtanulnak úszni.

Ha azt kérdezzük, hogy melyek a szaunázás jellegzetes hatásai, amelyek a gyermekek számára jelentősek, akkor első helyen mondhatjuk az edzést, és a fertőzésekkel szembeni ellenálló képességet. Hány olyan gyerek van, aki különösen hajlamos a fertőző betegségekre!
Vannak olyan gyerekek, akiknek bizonyos növekedési szakaszokban rendezetlen a vérkeringésük, amely pedig a rendszeres szaunafürdők hatására javulhat. A tizenéveseknél az életfeltételek és az életszokások, a túl sok inger, például a zene miatt és esetleg a tévénézés miatt, semmi esetre sem hat kedvezően a vegetatív idegrendszerre. Ilyen szempontból előnyös a megfelelő szaunázás a vegetatív idegrendszer áthangolásában (itt mindig hangsúlyozni kell a „pihenő” idegeket) és a gyengéd stresszhatásban, mégpedig a „tréning” értelmében. Végezetül afölött sem szabad elsiklani, hogy a szaunázás elősegíti a tisztálkodást és erőszakosság nélkül a tisztaságra nevel.

Tehát egész sor oka van annak, amiért a gyerekeket és a tizenéveseket érdemes szaunáztatni. Rendkívül pozitív eredményeket mutatnak az egykori NDK-ban és Csehszlovákiában végzett tudományos vizsgálatok, amelyekből az derül ki, hogy a kelet-európai országokban a napközis és az iskolás gyerekek szaunáztatása sokkal nagyobb mértékben volt elterjedt, mint nálunk.

Mire ügyeljen a sportoló szaunázáskor?

Finnországon kívül a szaunázást elsőként a sporttal kapcsolatban szokták említeni és így is lett ismert. Már 1924-ben megismerte a világ a szauna szót, amikor a finn csodafutó, Paavo Nurmi csodájára járt a sportvilág. Napjainkban már nem csupán a finn sportolók előjoga, hogy teljesítőképességüket szaunázással fokozzák. Idő közben sok német sportolónak is szokásává vált a szaunázás.

Így nem véletlen, hogy éppen sportorvosok végezték el a szauna hatásainak tudományos vizsgálatait. Így ők találták meg annak az okát, hogy az izmok ellazulnak, a fáradtságot okozó anyagok és a bomlástermékek szállítása javul, másrészt a vérkeringés átállításának és a szív jobb működésének edzése is köszönhető a szaunázásnak.

Pihenésként szaunázás kell hogy kövesse a sport miatti megterhelést. Ha sérülés keletkezik, legalább egy napot ki kell hagyni. A legutolsó szaunázás és az azt követő verseny között is egy napot nem szabad szaunázni.

Vizsgálatok egész sorából vált nyilvánvalóvá, hogy a szív megterhelése normál szaunafürdőzés esetén rendkívüli módon növekszik, ha még nem múlt el a keringés azt megelőző terhelése, ill. annak utóhatása . Ilyen eset fordulhat elő a fizikailag kemény sportoknál, mint pl. teniszezés közben, de mindenekelőtt a squash játéknál. A játék befejezése utáni szünet a szauna megkezdéséig legyen megfelelő hosszúságú, hogy a szív verése ismét visszaálljon a normál ritmusra. Ehhez legalább 1 órára van szükség.

Amennyiben a szaunázást megelőző sportolás közben igen nagy az izzadás miatti vízveszteség, ajánlott a folyadékveszteséget gyümölcslével, vagy megfelelő ásványvízzel, még a szaunázás megkezdése előtt pótolni annak érdekében, hogy elkerülhető legyen a nagy arányú káliumvesztés.

Hány éves korig lehet szaunázni?

Gondoljunk a finn példára: feltűnő, hogy a csecsemőktől az aggastyánokig minden korosztály szaunázik. Finnországban a szaunázást elsősorban hagyományból és tisztasági megfontolásokból folytatják. Mindenesetre ezek a tapasztalatok azt mutatják, hogy a szauna idős emberek számára is egészséges.

Ez a tapasztalat megegyezik a német megfigyelésekkel. Sok olyan idős ember van, még 70 éven felül is, akik rendkívüli módon élvezik a szaunázást. Némelyek közülük nem merülnek bele a hideg vizes medencébe, de vannak olyanok is, akik semmi áron sem mondanának le erről. Az ilyen esetekben nagyon sok múlik az egészségi állapoton és a megszokáson. Vannak olyan idősek nálunk is, akik hetente rendszeresen szaunáznak, és teszik ezt 10-20 éve, vagy még annál is régebb óta.

És mennyire örülnek minden alkalommal a testápolás és a pihenés óráinak! Nem utolsó sorban pedig annak, hogy a többi szaunakedvelővel együtt egy társaságban lehetnek, akikkel még előre meg is beszélik ezeket a találkozókat a szaunában. Tehát nem csoda, hogy az újonnan épített idősotthonokban nem ritkán szauna is helyet kap az ott lakók számára. Sőt, jó oka van annak, hogy a szaunázás miért ajánlható kifejezetten az időskorúaknak is. A rendszeres vízhajtás és a szövetek méregtelenítése segít megakadályozni a betegségeket előidéző anyagok lerakódását; és a szaunázás ösztönzi az idős korban lelassult sejtanyagcserét. Erőteljesen javul a bőr vérellátása, ezáltal jobb lesz a sejtek tápanyag utánpótlása, amely jól észrevehető a frissebb megjelenésen is.

Mint fentebb erről már szó volt, a szív igénybe vétele a szauna melegében, szemben azzal a sajnos még mindig széles körben elterjedt nézettel, semmiképpen sem tekinthető jelentősnek. Sőt, inkább serkenti a lassabban működő szívet. Máskülönben hogyan bátorkodnának a speciális klinikáinkon olyan betegeken, akik néhány hónappal azelőtt szívinfarktusban szenvedtek, a rehabilitáció keretein belül fokozatosan adagolt szaunafürdőzést nem csupán csak engedélyezni, hanem egyenesen előírni!? A lehűtés ezekben az esetekben csak levegővel és víztömlővel való locsolással, vagy zuhanyozással történik, de többnyire hideg merülőfürdő nélkül; közben pedig különösen ügyelve a rendszeres lábmelegítő fürdőre.

Ha nem szenved az idős ember nagyfokú érelmeszesedésben, szívkoszorú- és agyér-elmeszesedésben, vagy egyéb súlyos betegségben, ami miatt tilos a szaunázás, nem szabad eltiltani a szaunafürdőzéstől. Éppen az idős emberek számára felbecsülhetetlen jelentőséggel bír a szaunázás hatása a lelki-higiénés állapotra, a hangulatra és a kedélyállapotra.

Összefoglalva megállapítható, hogy a szaunázásnak, ami az életkort illeti, nincs felső határa.

Szaunázhatnak-e asztmások?

Amennyire szenvednek az asztmabetegek a párás-nedves időjárástól, amikor többek között gyakori rohamaik is vannak, annyira jót tesz nekik a szaunázás. A közfürdőkben sok asztmabeteg van, akiknek a szaunázás természetessé vált, ugyanis ennek köszönhetően jelentős mértékben csökkennek a rohamaik.

A szauna száraz melegében a meleg levegő hatására ellazul a hörgők izomzata. Ez éppen a hörgők görcskészsége ellen hat, amely végül is az asztmatikus rohamok kiváltója. De nem csak azért érdemes az asztmabetegeknek szaunázniuk, mert nincs rohamuk eközben, hanem általánosságban véve is elmondható, hogy a szaunázó asztmások körében csökken a rohamra való hajlam. Bizonyára szerepet játszik az is, hogy a szabályok betartása mellett alkalmazott szaunázás hormon kiválasztására ösztönzi a mellékvesekérget. Ennek során a vegetatív idegrendszer áthangolása, megváltozása is kedvező hatású.

MENGER professzor (Norderney), KRAUSS professzor és más kelet-berlini orvosok is vizsgálták az asztmabetegeket szaunázás közben, és megállapították, hogy a páciensek mérhető légzési térfogata jelentősen növekedett.

Azoknak az asztmabetegeknek, akiknek már tüdőtágulatuk is van és hajlamosak a felsőlégúti fertőzésekre, nagy jelentőségű a rendszeres szaunázás, annak fertőzésekkel szembeni megerősítő és védő hatása miatt.

A mellékvesekéreg-hormon készítmények az asztmabetegek gyógykezelésében, mindenekelőtt a növekvő szervezet számára, nemkívánatos mellékhatásokkal járnak. Ezért rendkívül fontos, hogy a rendszeres szaunafürdőzés révén elhagyhatók ezek a gyógyszerek - hangsúlyozta Eriksson-Lihr professzor asszony, a finn allergia-kórház igazgatónője.

Ebben az összefüggésben kell megemlíteni azokat a pácienseket is, akik részben a foglalkozásukkal összefüggő körülmények következtében krónikus hörghurutban szenvednek, vagy hajlamosak erre a betegségre. Ezeknek a betegeknek is használ a légutak vérellátásának jelentős fokozódása éppúgy, mint az általános védekező rendszer erősödése. Mivel az állapotuk hideg hatására gyakran rosszabbodik, különösen nagy segítséget nyújt számukra a szaunázással elérni kívánt, hidegreakciók elleni tréning.

Hasznos-e a szaunázás megfázás ellen vagy megfázás esetén?

Aki rendszeresen szaunázik, soha nem fázik meg, legalábbis a „legnagyobb valószínűséggel” nem. Vannak olyan emberek, akik tudják ezt és úgy vélik, hogy a már elkezdődött megfázást, de akár még az influenzát is vissza tudják szorítani, hogy ne törjön ki a betegség teljes erővel.

A legtöbb esetben azonban ez nem így van! A már megfertőződött páciensnél a szaunázás, ami hőséggel és hideg ingerrel jár együtt, azt okozhatja, hogy a betegség különösen heves lefolyásúvá alakulhat. Ha már tapasztalhatók az influenza, vagy az influenzára emlékeztető fertőzés tünetei, az a helyes magatartás, hogy csak a betegség jeleinek (láz, hurut) megszűnése után látogassunk el ismét a szaunába, hogy a még esetleg a szervezetben maradt, betegséget előidéző anyagok is, amelyeket némelyek még sokáig nem tudnak leküzdeni, az izzadással együtt eltávozzanak a szervezetből.

A szabály így hangzik: a friss fertőzés és a szaunázás egymással nem egyeztethető össze. Azonban az ilyen betegségek elkerülése érdekében a heti rendszerességgel és helyesen alkalmazott, a meleg és hideg ingereket egymás után ismétlődően alkalmazó szaunázás jelentheti a megoldást. A védő hatás a tapasztalatok szerint kb. egy hét elteltével múlik el.

Ilyen tekintetben a szauna a valódi influenzás időszakokban is kiváló védekező eszköznek bizonyult. Dr. Hartmann (4) tudományosan bebizonyította ezt, és a rendszeresen szaunázók a gyakorlatban igazolják, ugyanis még a legsúlyosabb megfázásos betegségek és az influenza járvány is elkerüli őket.

A megfázásos betegségeknek a szaunázás következtében mérhetően kisebb elterjedését és a csökkenés jelentős gazdasági előnyeit több keleti országban tudományos vizsgálatokkal támasztják alá.

A legújabb, keleti országokban és Ausztriában folytatott szaunakutatási munkák részletes ismeretekkel szolgálnak a szervezet immunháztartásának erősödéséről, és tulajdonképpen ezzel magyarázhatók a gyakorlati megfigyelések is.

Szaunázzanak-e a reumások?

Nagyon sok ember panaszkodik arra, hogy fájdalmat érez mozgáskor, néha még pihenő testhelyzetben is. A fájdalom helye az ízületek, a gerinc, de lehet az izomzat is. Népiesen reumának nevezik ezeket a panaszokat. A háziorvosi tapasztalatokt szerint minden harmadik-negyedik pácienst érintenek a reumatikus panaszok, így tehát a 4 millió szaunázó felnőtt között is vannak reumások. A reuma szó a görög eredetű rheein = folyik szóból ered, ugyanis a panaszok gyakran váltakozva jelentkeznek a különböző ízületekben.

A modern gyógyászati kutatás jött rá arra, hogy nagyon különböző megbetegedések okozhatnak reumás panaszokat. Napjainkban a reumát rendkívül különböző diagnózisok összefoglaló neveként használják.

A kötőszöveti sejtek játsszák a legnagyobb szerepet ezeknek a panaszoknak a kialakulásában. Ezek a sejtek gyakorlatilag testünk valamennyi szövetében megtalálhatók, a csontokban, a porcokban, az inakban, az izmokban, sőt a bőrben is. Így napjainkban megkülönböztetjük a gyulladásos reumától a degeneratív és a hasi oldalrész reumás megbetegedést. Az ízületi gyulladások mellett a degeneratív reumabetegségekhez tartozik a gerincoszlopot megbetegítő Bechtyerev-kór. A második csoportot alkotja az artrózis. Ehhez a reumabetegséghez tartoznak az izom és az ín megbetegedései, valamint az irharéteg, az alsó bőrszövet reumatikus megbetegedése.

Ha gyulladásos folyamat áll fenn, ebben a stádiumban teljes egészében mellőzni kell a szaunázást, és mivel az érintett beteg folyamatos orvosi kezelés alatt áll, az orvos feladata annak eldöntése, hogy mikor lehet ill. kell (ismét) megkezdeni a szaunázást.

Szerencse, hogy ehhez a körhöz a pácienseknek csupán egy csekély hányada tartozik. A legtöbb panasz valójában krónikus betegség, amelyben a szövetek vérellátása és az izomzat feszültési állapota éppúgy szerepet játszik, mint a vegetatív idegek és bizonyos hormonmirigyek nem megfelelő működése. Ebbe az állapotba azonban a megfelelő szaunázás ösztönzően és kedvezőző hatással avatkozik be. A fájdalomküszöb magasabb lesz, könnyebbé válik és javul a mozgás.

Ennek tulajdonítható, hogy sok olyan ember van a szaunázók között, akik élnek a gyógyításnak ezzel a formájával, mert segítséget és támogatást találnak benne reumatikus panaszaik ellen. A fájdalom hirtelen jelentkezésében gyakran a lehűlés játszik szerepet, szaunázáskor pedig a test pontosan a hideg ingerrel szemben „tréningezi” önmagát.

Milyen betegségek esetén van szükség szaunázásra, és melyek azok a betegségek, amelyek meglétekor nem szabad szaunázni?

Aki annyira beteg, hogy ágyban kell maradnia, az ne menjen szaunázni sem. Az akut betegek, különösen, ha lázasok, ha a belső szerveik, pl. a szív, az erek gyulladt állapotban vannak, és azok a betegek, akik még nem gyógyultak ki a tüdőbetegségből, ezen kívül az akut rákbetegek és az agyvérzést elszenvedett páciensek nem szaunázhatnak. Ha olyan elváltozások érték a szívet, hogy ezek következtében nyugalmi állapotában sem megfelelő a szívműködés, vagy, ha előrehaladott érbetegsége van valakinek, különösen az agyban, vagy a szívben, ebben az esetben sem szabad szaunázni.

Némely betegség esetén annak súlyossága, foka és stádiuma függvényében a szaunázásról csak az a kezelő orvos hozhat döntést, aki a leleteket kiállította.

Ha például a magas vérnyomás befolyásolható, úgy a szauna melege, feltéve, ha kellő óvatossággal történik a lehűtés, csökkentő hatású. A sok funkcionális szívpanaszról Halhuber professzor (3) azt állítja, hogy ezeket említő páciensek szívbetegség nélküli „szívbajosok”, és feltétlenül szaunázzanak.

A perifériás keringési zavarok általában jól gyógyíthatók. Az asztmás és a hörghurutos betegségekről már volt szó; ezeknél, valamint a felső légutak egyéb krónikus, hurutos megbetegedései (krónikus nátha stb.) mindegyikénél javasolt a helyesen alkalmazott szaunafürdőzés.

A (nem aktív) krónikus reuma esetén, de az izomreumánál is, mint említettük, segít a szaunázás, mert eredményeképpen javul a mozgékonyság, csökkennek a panaszok, de ugyanez elmondható az artrózis- és a porckorong panaszoknál. Csökkenti az ideggyulladásokra (isiász) és a „hexencsúz”-ra való hajlamot.

Mindenképp meg kell említeni az visszérbetegséget, mert sok embert érint. Ha (már) elmúlt a vénák gyulladása, a beteg szaunázhat. Ügyelni kell arra, hogy a szaunában ne lógatva tartsa a lábát és a szaunakabinból való kilépés után hideg vízzel azonnal mosakodjon meg.

Elhízás esetén csak segítő hatása van a szaunának (vízelvonás), a kóros soványságnál pedig kissé javítja az étvágyat. Működésbeli zavarokra is, amelyek a vegetatív idegrendszer helytelen irányításával vannak összefüggésben, kedvező hatású lehet a szaunázás („ideges gyomor”, „ideges szív”).

A sokszorosan gyógyító hatású, rendszeres szaunafürdőzést bizonyos betegségek esetén nem szabad lebecsülni. A klinikai szanatóriumokban a szauna ezért jelentős szerepet játszik. A szaunázás „gyógyító javallatainak” sokfélesége és sokoldalúsága arra a tényre vezethető vissza, hogy a szaunázás aspecifikus gyógyító szer. A szauna támogatja a szervezetet azon törekvésében, hogy leküzdje a betegségeket.

A szaunázás legnagyobb értéke széles körű hatásának tulajdonítható, amelyet a „betegséget megelőző állapotok” és az első működési zavarok leküzdésében fejt ki, mégpedig olyan esetekben, amelyek bizonyos körülmények között fellépő betegségekhez vezetnek. „Van olyan ember manapság, aki még teljesen egészséges?”, tehetnénk fel a kérdést, és ezzel utalunk is az egészségnek az életkörülmények és a szokások miatt kialakult fenyegetettségére. Ezek azok a szempontok, amelyek következtében nő a szaunázás iránti igény, és egyre több embernek kellene kihasználnia a szaunázás egészségvédő hatásait.

Napjainkban sokat beszélnek a betegségek pszichoszomatikus szemléletmódjáról, az ember lelki és élményszférájának, valamint a testi egészség, ill. a betegségek összefüggéseiről. A pszichikailag pihentető, áthangoló hatású szaunázás, mint élmény, ilyen összefüggésben kedvezően hat. Ezért a szaunázás különösen korszerű terápia és megelőzés.

Milyen intézkedések egészítik ki a szaunázást?

Miközben Finnországban a nyilvános szaunákban „fürdető nőket” alkalmaznak, azaz olyan, idősebb asszonyokat, akik megmossák a szaunázókat (mert a finneknél a test megtisztítását tekintik a szaunázás céljának), nálunk a szaunafürdőkben főként a masszőr az egyedüli foglalkoztatott szakember.

A kézi testmasszázs, mint különleges ápoló és terápiás forma, a szaunázás németországi elterjedésével együtt szintén rendkívül népszerűvé vált. Miközben a klinikákon, a szanatóriumokban és a fizioterápiás rendelőkben gyógykezelésként, és a sportolóknál gyógyászati és fitneszcélokat szolgál, a masszírozás az egészséges emberek számára, ahogyan ezt a szaunafürdőkben alkalmazzák, olyan testápolási forma, amely elősegíti a vérkeringést és a szövetek salaktalanítását.

Így elmondható, hogy a masszírozás hatása messzemenően azonos a szaunafürdőzés hatásával. A melegben ellazult izomzaton mély hatású masszírozást végeznek. Ezzel mozgásba hozzák a szövetben lévő folyadékot, amelyben lerakódások és betegséget okozó anyagok is vannak. A masszázst követő szaunázáskor feltűnően bőséges lesz az izzadás. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a masszázsnál használt anyagok maradványa sem akadályozza ezt meg. Előszeretettel használnak masszírozáshoz valódi bőrfunkció olajat, amelynek felszívódó anyaga jótékonyan hat a bőrre.

Egy másik masszírozási forma, amely a betegségek kezelésében, különösen a sportsérüléseknél és túlsúly esetén a helyi zsírfelhalmozódás megszüntetésekor terjedt el széles körűen, a víz alatti sugármasszázs (tangentor). Köztudomású, hogy nagy, temperált vízzel telt medencében történik. A vízből a testbe jutó hő hatása szerepet játszik a hatások kialakulásában. Ha azonban ezt a módszert a szaunával párosítva alkalmaznák, zavarná a meleg/hideg inger ritmikus lefolyását és hátrányosan befolyásolná a szaunázás sikerét.

Amennyiben esetleg utasítás miatt válik szükségessé, hogy a szaunázást is és a víz alatti masszázst is ugyanazon a napon vegye valaki igénybe, akkor az lenne a célszerű, hogy elsőként a víz alatti masszázs kerüljön sorra és - kb. 1/4-1/2 órás szünet után - következzen csak a szaunázás.

Ha a szaunázáson kívül egyéb melegítő kezelést is igénybe kívánunk venni, pl. gőzkamrát, vagy hot-wirl-pool-t, szem előtt kell tartani, hogy a test felmelegedését csak lehűtéssel, tehát pl. leöntéssel, vagy merülő fürdéssel szabad ismét kiegyenlíteni, mielőtt az ember a szervezetét más típusú melegnek teszi ki.

Ha uszoda is rendelkezésre áll, gondolni kell arra is, hogy a csarnok párás, meleg levegője (gyakran 28 oC-nál is melegebb) a szaunázás után nagy oxigénigényű szervezet számára éppoly kedvezőtlen, mint a medence meleg vize. A fűtött úszómedencében végzett úszás, amely nagyon ajánlott a mozgáshiány pótlására, előzze meg a szaunázást. Először úszás, utána szauna (úszás nélkül)!

Általánosságban elmondható, hogy először következzen a fizikai erőkifejtés, utána pihenés, tehát először úszás, tornázás, futás stb., utána szaunázás. Azaz a torna- és a fitnesztermi gyakorlatok is előzzék meg a szaunázást.

A szaunázást követő szoláriumozás és napozás esetén szem előtt kell tartani, hogy a szaunázás következtében leválnak a bőr elszarusodott hámsejtjei, így az érzékenyebbé válik a sugárzásra.

Speciális tanácsok kezdő szaunázóknak

Egyszer mindenki volt kezdő szaunázó. Nem mindig tudtunk azonnal és mindent helyesen, vagy legalábbis nem mindent tettünk „előnyösen”. Nos, szeretnénk, hogy ön, aki éppen most szaunázik először, a legnagyobb élvezetet találja meg a szaunázásban és mindenféle korlátozás nélkül megtapasztalja legjobb hatásait.

Lehetséges, hogy szüksége van bizonyos megszokási időre. Nem minden szervezet tud azonnal megfelelően alkalmazkodni. Ha tart a hőségtől - esetleg a szíve miatt - akkor gondoljon arra, hogy olyan embereket is kezeltek szaunázással, akiknek már volt infarktusuk, mégpedig azért, hogy ne legyen újra. A szaunától való félelem éppoly indokolatlan, amennyire célszerűtlen; egyedül a pulzust képes csak meggyorsítani. Akkor lépjen be a szaunába (egyébként száraz testtel), miután már hideg vízzel megnedvesítette az arcát.

Nem a magas hőmérséklet, hanem a magas hőmérsékleten eltöltött idő terheli meg a szívet. Ezért a második szinten lévő padra üljön le. Ha nyugalomban tölti el az időt, nem végez közben erőteljes testmozdulatokat és nem is beszélget, teljesen veszélytelenül tölthet el a szaunakabinban 10 percet. Mindenesetre az eltöltött idő ne legyen 8 percnél kevesebb, mert különben nem melegszik át megfelelően a test.

Ha először csak keveset tud izzadni, jusson eszébe , hogy elpárolgott az izzadság (hiszen az hűtötte le a bőrét - figyelje meg a térdhajlatában!). Az izzadáshoz gyakorolásra van szükség, akár 6-10 szaunázásra is. Ne felejtse el felhevülés után a friss levegőt! A szervezetnek oxigénre van szüksége. Ne féljen a megfázástól akkor sem, ha odakint fagy, esik az eső vagy havazik. Ilyenkor lehetetlen megfázni. Ha a friss levegőn zavarja a bőrén lévő izzadság, akkor előtte kicsit locsolja le magát, természetesen hideg vízzel.

Ha úgy gondolná az elején, hogy nem bírja ki, ha az egész testét hideg víz éri, akkor először csak langyos vízzel zuhanyozzon le, azonban ne legyen a víz olyan meleg, mint a szaunázást megelőző zuhanyozáskor. Vizezze be magát hideg vízzel úgy, hogy a kezén kezdi, az alkarral és a felkarral, majd a lábfejjel és a lábakkal folytatja. Haladjon felfelé a combok irányába, és ne hagyja ki az arcát sem. A következő szaunázásoknál egyre jobban fogja élvezni, ha hideg víz éri a törzsét, míg végül a mellkasán és a hátán is már kellemesnek érzi a hideg vizet.

Mindenesetre a bőrnek, a bőr ereinek és a bőr érzékeny idegeinek hideg vízre van szükségük, ha visszatér a légfürdőről. Nem kell feltétlenül belemerülni a hideg vizes medencébe, azonban szükség van a hideg vizes lefürdésre! És ne felejtse el: minden hideg vízzel való mosdás után vegye igénybe a meleg lábfürdőt! Még egy fontos dolog: ne igazodjon feltétlenül a rutinos szaunázókhoz! Lehet, hogy ők orosz-római fürdőzést (ami helytelen) alkalmaznak.

Ha még mindig kételkedne, talán azért, mert súlyos betegsége van, beszéljen kezelő orvosával a szaunázásról. Ha az orvos nem járatos szaunázás témájában, mutassa meg neki ezt az írást, és hívja fel a figyelmét kiadónk egyéb kiadványaira is.

Irodalomjegyzék

A következő művekből szerepelnek idézetek írásunkban:

1. Fritzsche, W.: Szauna és orosz-római fürdő. Sauna-Archiv, Gr. 0.9, 1-12. oldal (1976)
2. Fritzsche, I. és W. Fritzsche: A szaunáfördőzés tudományos alapjai. 3. kiadás, 1980.
3. Halhuber, M. J.: A szaunázás kardiológiai ellenjavallatai. Sauna-Archiv 2, 113-114. (1959)
4. Hartmann. A.: Az „ázsiai” influenza 1957 - A szauna mint profilaktikum - Hippokratész 29, 153-154 (1958)
5. Hartmann. A.: Szaunázás a terhesség alatt, Hippokratész 34, 908-913 (1963)
6. Mehl, E.: Az izzasztó kőfürdő - Kultúrkincs a kőkorszakból az Óvilágban és az Újvilágban. Testnevelés 4, 6-11 (1953)
7. Rantasalo, V.: Szaunázás Finnországban, városon és falun. Sauna-Archiv 4, 91-95 (1966)
8. Szaunalétesítmények építési irányelvei (lásd lent)
9. Talve, I.: Bastu och Torkhus í Nordeuropa, Nordiska Museets Handiingar: 53.
Stockholm, 1960. Referat Sauna-Archiv 8, 82-93 (1970)

Hol lehet többet olvasni a szaunázásról?

Nemzetközi Szauna-archívum (Internationales Sauna-Archiv), a szaunázás és a szaunázással rokon területek kutatási és gyakorlati folyóirata. 1984-1996-os évfolyamok, kapható a Sauna Matti GmbH Kiadónál, Kavalleriestrasse 9, 33602 Bielefeld.

Szauna üzemeltetése és a szaunázás gyakorlata (Saunabetrieb & Bäderpraxis), működtetési és technikai szakfolyóirat, megjelenik negyedévente a Sauna Matti GmbH Kiadónál, Kavalleriestrasse 9, 33602 Bielefeld.

A szakfolyóiratot a Német Szaunaszövetség bejegyzett egyesület tagjai külön fizetség nélkül, tagdíjuk ellenében kapják meg. Tagsági iratok: Német Szaunaszövetség bejegyzett egyesület, Kavalleriestrasse 9, 33602 Bielefeld.

Eddig kiadott könyvek:

R.-A. Pieper: Egészség és pihenés a szaunában. 1988., 112 old., kb. 25 ábra, Falken-Verlag, Neiederhausen/Ts. Kart. 14,80 DM.

Szaunalétesírmények építési irányelvei, 1992 (1995), 12 old., kartonborító, Sauna Matti Kiadó, Bielefeld, 25,- DM.

A felsorolt kiadványok beszerezhetők a Sauna Matti GmbH-nál, Kavalleriestrasse 9, 33602 Bielefeld, tel.: (+49) (0)521 9 66 79-14, fax (+49) (0)521 9 66 79-19.

Függelék - Amire szaunázáskor szükség van

Függetlenül attól, hogy nyilvános szaunát keres-e fel, vagy saját házi szaunájában fürdik, a legjobb szaunahatás elérésére komplett szaunaberendezés szükséges, amely lehetővé teszi a felhevülést, a lehűtést, az izzadást, a légfürdőzést és a vízfürdőzést.

Az igazi és mindig kellemes élményként átélt szaunafürdőzéshez azonban hasznosak lehetnek a megfelelő felszerelést kiegészítő célszerű, ugyanakkor esztétikus és élvezetet jelentő kellékek.

Nemcsak a szauna berendezéséről van szó, hanem mindarról, amire fürdőzéskor szüksége lehet. A bőr különleges ápolást igényel és szaunázás után kész magába szívni a legjobb szereket.

A fürdés élményétől felszabadultan átgondolhatjuk, hogy milyen italok célszerűek, milyen természetes dolgok lehetnek még a szervezet számára hasznosak. A szaunázás fontos, de nem testesít meg mindent, amit az ember az egészsége és a jóléte érdekében tehet. A szaunázás a kezdetet jelenti, és harmonikus egészet alkot a természetes táplálkozással, a gondozással és az életmóddal együtt.

 


::: További cikkek

::: Tallózó

szauna
szauna
szauna
szauna szauna szauna
   
levélírás